„Függés és függetlenedés”
Mottó: Senki se gyömöszölhető bele egyetlen személyiség-tipológiai dobozba, de mindenki egy ilyen dobozból lóg ki
Ismét Rákos Pétertől idézem a címet, mellyel ő fejezi ki legtalálóbban a Vízöntő paradoxonát.
A Vízöntőét, aki január 21. és február 19. között született, és/vagy akinek ilyen az ascendense (ez a születési hely, hó, nap, óra és perc ismeretében állapítható meg). Aki születésnapját és ascendensét tekintve is ide tartozik, azt dupla-Vízöntőnek hívjuk: nála nagyon erőteljesen érvényesül ez a jelleg.
Visszatérve a Rákos Péter által megfogalmazott paradoxonra: a Vízöntő úgy szabad, független, pontosabban: folyamatosan függetlenedő ember, aki természetesen írtózik a függéstől -, tehát úgy szabad, hogy közben vasmarokkal függésben tart másokat.
Kicsit részletesebben erről a folyamatos függetlenedésről: nap, mint nap küzd a Vízöntő a szabadságért, legkeményebben pedig a saját szabadságáért. Ezért – miközben a szabadság mellé stílusosan (és a nagy francia forradalom eszmeiségének megfelelően) az egyenlőséget és a testvériséget is zászlajára (vagy divatosan a pólójára) íratná – kínosan ügyel arra, hogy ő maga inkább (megint) magányos legyen, mint a rokonától vagy a párjától függő…
Ennek biztosítása érdekében, ahogy Rákos Péter írja: „érzelmeiből bőven juttat az állat- és növényvilágnak (harcos Greenpeace-aktivista), szociálisan hátrányos helyzetű csoportoknak, s akár Gaiának, az élő Földnek is, csak éppen a hozzá közelállók – testvér, szülő, házastárs – rekednek e körön kívülre.”
Nemcsak a függés-függetlenség tengely mentén találkozunk a két véglettel.
Egyrészt a többi jegyhez képest nagyon sok Vízöntő játszott/játszik kiemelkedő szerepet az államhatalmi s a politikai életben, a tudományok és a művészetek területén, illetve, mint forradalmár, feltaláló, újító, iskolát alapító művész – de mint lélekbúvár vagy akár mint látnok is.
Ugyanakkor sok Vízöntő vált anarchistává, vagy engedte meg magának a bohóc, az udvari bolond szerepének vállalását – és (ugyancsak fajlagosan nézve) sok lett közülük elmebeteg (tehát nemcsak „udvari” bolond): a zseni és az őrült közelsége közöttük gyakrabban tapasztalható, mint más jegyek szülötteinél. Arról is szólni kell, hogy a sok lángész, zseni mellett – mintegy itt is a tengely másik végét képviselendő – viszonylag magas körükben a szellemileg fogyatékosok, csökkent értelmi képességűek száma.
Hozzászólás zárolva.