„Hála Isten!”-Mikor és miért is?
Sablonszerű dolgokból épülnek fel életünk területei. Különböző keretek és sémák közt mozognak szakmák, párkapcsolatok, ünnepek, és életünk szinte minden területe. Részben igaz ez a spirituális életünkre is, azonban van egy lényeges dolog ezekkel a sablonokkal kapcsolatban. Mégpedig az, hogy mennyire tudunk róluk és mennyire éljük át őket tudatosan.
Spirituális Sablonok #4
"Tudatos teremtéssel alakítom az életemet, bevonzom a dolgokat amire szükségem van!"
Nem is az a legfőbb kérdés ebben, hogy ez valóban működhet-e, vagy hogyan és mi módon tudom "teremteni" a dolgokat, hanem hogy megvan-e bennünk a kellő bölcsesség hozzá? Nyilván alakítjuk a hétköznapjainkat, a karrierünket, a magánéletünket és sok-sok mindent, szóval valóban, amolyan "hétköznapi teremtők" vagyunk, de mélyen magunkba nézve, azért a "teremtés", az alkotás magával ragadó és mámorító érzésében mindig érdemes lehet egy pillanatra megállni, hogy kellő bölcsességgel, alázattal, belátással, együttérzéssel és szeretettel rendelkezem-e, miközben a nagy hatalmú teremtő szerepében tetszelgek? Valóban tisztában vagyunk vele, hogy akár nekünk, akár másnak éppen hol, mikor és mire van szüksége az életében, a fejlődésében? Tudjuk hogy mire van igazán szükség, és azt "teremtjük" meg?
Spirituális Sablonok #5
"Hála Isten!"
Valamelyest ez kapcsolódik a legelső sablonhoz. Hány és hány pillanat van amikor Hálát adunk az Égnek, Hálát adunk Istennek, és boldogan sóhajtunk fel, hiszen úgy alakultak a dolgok ahogy mi szerettük volna. Elégedetten nyugtázzuk azt, hogy Isten vigyázó szeme letekintett ránk, és a rendőr nem büntetett meg, a buszt még éppen hogy elértük, a főnökünk bónusz fizetést adott, a gyerekünk egészségesen született stb. stb. stb. Tehát ösztönösen megköszönjük az Isteni Erő gondoskodását. Azonban mi történik akkor, amikor nem úgy alakulnak a helyzetek ahogy mi szeretnénk? A rendőr nemcsak hogy megbüntet, de még kerékbilincs is kerül a kocsira. A főnökünk nemcsak hogy bónuszt nem ad, de bejelenti hogy leépítés lesz, a gyerekünk pedig… Szóval amikor úgy alakul az élet, ahogy mi nem szeretnénk. Akkor vajon Hálásak vagyunk Istennek? Vagy csak akkor ha úgy alakulnak a dolgok, ahogy mi kívánjuk? Amikor számunkra kedvezően alakulnak a dolgok, akkor Isten ott van, segít, mi Hálásak vagyunk és szeretjük Őt, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, akkor pedig azt érezzük hogy magunkra hagyott, és akkor valahogy kevésbé szeretjük Őt? Erre figyelj oda nagyon, amikor hallod másoktól, vagy éppen Te mondod hogy "Hála Istennek!" Mikor és miért is vagy Hálás? Erre tényleg érdemes figyelni!
Hozzászólás zárolva.