Vezetési stílusunk leleplez minket

Komoly teszt lehet a kapcsolatunkat illetően, ha legalább egyórás autóútra vállalkozunk párunkkal, hiszen ritka az, hogy ez idő alatt, ne kapjunk valami kritikát, ami akár jogos is lehet, szóval elsődlegesen a stílusra figyeljünk.
Na persze az is lehet, hogy, ha túl sok a bírálat, nem a kedvesünkben van a hiba, csak mi vagyunk ügyetlenek … De mi van akkor, ha folyton dicséretet kapunk? Jó sofőrök vagyunk, vagy csak őrülten szerelmes a másik?

Egy amerikai felmérésben ezer jogosítvánnyal rendelkező párt kérdeztek meg vezetési szokásaikról, illetve arról, hogyan viszonyulnak ahhoz, amikor kedvesük ül a volánnál, vagy maguk vezetnek és párjuk minősíti azt.

Nem is olyan rossz a helyzet!

Összességében arra jutottak, hogy nagyjából a párok fele inkább kedvesen viszonyult egymáshoz, beszélgettek, énekeltek, a másik teljesítménye nem került szóba. Viták adódtak a fűtés, vagy a légkondi használatából; az ablak lehúzásából; és abból, lehet-e enni/inni a kocsiban. Komoly veszekedés 9 százaléknál állt elő, a többi esetben a párok úgy fogalmaztak: csak azt tették szóvá, amiért egy barátjukat, vagy szüleiket is figyelmeztették volna.
A résztvevők 27 százaléka jelezte, ha rossz irányban haladtak, vagy a vezető nem vett észre bizonyos jelzéseket. Meglepő módon, csupán 32 százalék figyelmezteti kedvesét, ha az gyorsabban hajt a kelleténél; az már sokkal beláthatóbb, miért csupán 15 százalék szól, ha túlságosan lassan halad a sofőr.

Na de akkor egyszerűen megalkuvók vagyunk? Vagy csupán az amerikaiak azok, és mi itt Európában vehemensebben vezetünk? Ez utóbbi alighanem igaz, elég csak az olaszokra gondolnunk.

Mire biztatnak a nők és mire a férfiak, ha az anyósülésen ülnek?

Tulajdonképpen nem meglepő, hogy az erősebb nem vagányságra, merészségre buzdítja a nőket. Mármint, amit ők annak hisznek. Vagyis ilyesmit kaphatunk kedvesünktől – aki az alábbiakat korántsem kedvesen közli:

„Lépj már a gázra! Miért álltál meg, ez csak sárga volt! Menj már közelebb, egy kamion beférne elénk, olyan követési távolságot tartasz!’

Rendben van ez így? A kutatás arra jutott, hogy ha ilyesmiket hallanak a nők, azt valahol helyénvalónak gondolják, mert a férfias attitűdöt erősítik. Sokkal rosszabbul viselik azonban, ha a technikájukat illetően kapnak megjegyzést, például ilyesmiket:

„Beálljak helytetted? Rég váltani kellett volna, nem hallod, hogy vinnyog a motor? Előzd már meg, meddig cammogunk még itt?”

 Az ilyen megnyilvánulásokat agressziónak érzik a nők, és hajlamosak párhuzamot vonni a mondanivaló és a személyiség között.