Ki válasszon sportágat: a szülő vagy a gyerek?

A gyermekek természetes mozgásigénye óvodás és kisiskolás korban a legnagyobb, így leginkább arra kell törekedni, hogy ebben az életkorban a gyerekek minél többet játszanak és vegyenek részt mozgásos tevékenységekben.

Gyerekkorban a mozgásműveltség és a mozgáskoordináció fejlesztése szempontjából fontos, hogy a kicsik a lehető legtöbb mozgásformát kipróbálhassák, ami később segíti a megfelelő sportág kiválasztását – állítja a Magyar Diáksport Szövetség is közleményében. A gyerekek, fiatalok sokféle sportágba belefognak, ezért gyakran előfordul, hogy nem épp a megfelelőt sikerül kiválasztani, amelynek eredménye, hogy az edzésen egyre több kudarc éri a gyermeket, ami motivációvesztést és végső soron a sportág iránti érdeklődés teljes elvesztését eredményezi.

Ezzel a magyar élsportolók is egyetértenek, akik maguk is gondoskodnak saját családjuk rendszeres testmozgásáról. Kiss Gergely szerint fontos, hogy a gyerek boldogan sportoljon, Keleti Andrea a közös családi sportélményekben hisz, míg Benedek Tibor az egészséges egyensúly megtartására törekedne.

Kiss Gergely háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, a Nagy Sportágválasztó Iroda kommunikációs vezetője, a Modern Sportakadémia tagja azt tanácsolja a szülőknek, hogy olyan sportágat válasszanak ki gyerekeiknek, amit azok boldogan csinálnak, mert ha a kicsik megszeretik az adott mozgásformát, elindulhat a pályájuk akár amatőr, akár hobbi, akár komolyabb versenysport szinten is.

„Ha a gyereknek az az álma, hogy híres sportoló legyen az adott sportágban, akkor biztos támogatni kell, de a szülőnek nem szabad rátelepedni, és a saját meg nem valósult pályafutását számon kérni, pláne nem flegmának és közömbösnek mutatkozni. Érdemes kedvesen, vidáman és trükkösen pályán tartani a gyereket, mindaddig, amíg látszik rajta, hogy tehetséges és jó a közeg, ahová szeret járni. Figyelni kell azonban a visszajelzéseit és tiszteletben tartani, ha valami ellen tiltakozik, mert annak oka van.” – mondta el a közismert sportoló.

További kérdésként merülhet fel az is, hogy a szülő hogyan érheti el a kicsiknél, hogy a sport ne csak alkalmi szórakozássá, de életük részévé is váljon. Erről faggattuk az egyik legkreatívabb mozgásformát űző anyukát.

„Az a jó, ha a család maga él sportos életet, mert akkor az egyértelmű lesz a gyereknek is.  Nálunk például, mikor a gyerek még kisbaba volt, én görkorit húztam és úgy toltam a babakocsit. Az is gyakran előfordult, hogy férjemmel a picit magunk mögé tettük a biciklire és sokat kirándultunk. Később aztán télen síelni, nyáron teniszezni járt az egész család. Pedig senki sem teniszezik jól, de mindenki tud egy kicsit, ami pont elég ahhoz, hogy együtt legyünk és kikapcsolódjunk” – árulta el Keleti Andrea, táncművésznő.

Ha megvan a gondosan kiválasztott sportág, amit a gyerek szívesen végez, sőt a sport szeretetét még a szülők is motiválják, már csak egy akadály léphet fel, a fáradság, túlterheltség. Talán az a legnehezebben áthidalható nehézség.

„Nálunk a nagyobbik fiam focizik és vízilabdázik, a lányom pedig úszik és balettozik, sőt még néptáncol is. Nagy kihívás a szülőknek, sőt a nagyszülőknek is, miképp egyeztessék össze az életüket a gyerekek sportnevelésével. A másik nehézség lehet, amikor holtpont lép föl, például a fárasztó iskola miatt. Ilyenkor a gyerek elszántsága és a szülők rábeszélése segíthet csak túllendülni a krízisen. Ebben az esetben óvatosan kell mérlegelni, hogy meglegyen az egyensúly az iskola és a sport között, hiszen ha fáradt a gyerek, elég könnyen beteg is lesz”– árulta el Benedek Tibor világbajnok vízilabdázó.