MI LESZ VELED FEMINIZMUS?
Koronavírus és női emancipáció
Semmivé válhatnak azok a jogok, melyeket a feminista mozgalom harcolt ki a nők számára az elmúlt száz évben, ha a koronavírus- járvány miatti életünk tartós lesz, és a nők ismét a házimunka rabigájába kényszerülnek.
Az otthonról történő munkavégzés – még akár hosszabb távon is – vállalható opció lenne, ám az még nem világos, hogy az iskolák vajon mikor nyílnak meg ismét, és amikor ez megtörténik, milyen rendszerességgel fogadják majd a gyerekeket; magyarán a távoktatásnak a jövőben milyen szerepe lesz. (Itt jegyezzük meg, hogy Magyarországon vidéken május 25-től, Budapesten június 2-tól kinyitnak a köznevelési intézmények).
Márpedig a karantén rövid két hónapja alatt bebizonyosodott, hogy dolgozni (legalább is hatékonyan dolgozni) és iskolást „játszani” egyszerre lehetetlenség.
Ugyanakkor a férfiak is otthon tartózkodtak a karantén idején, többségük azonban nem vette ki a részét a munkából. Tanulmányok kimutatták, hogy a férfiak következetesen alábecsülik azt az időt, amelyet a nők házi munkával, gyermekgondozással és az idősek gondozásával töltenek, és drasztikusan túlbecsülik saját hozzájárulásukat az otthoni munkához.
Ezt pedig a világjárvány csak súlyosbította. A Morning Consult és a New York Times Poll megállapította, hogy az iskoláskorú gyermekekkel rendelkező heteroszexuális háztartásokban a férjek 45 százaléka gondolta úgy, hogy több időt töltött a közös gyerekek oktatásával, mint feleségeik. A feleségek mindössze 3 százaléka mondta azt, hogy férjeik jobban kivették a részüket az otthoni iskoláztatásban.
A járvány utáni világ a következőképpen nézhet majd ki: az állam nem tartja fenn tovább a közszolgáltatásokat, az iskolák és az idős otthonok bezárnak, vagy csak félgőzzel működnek majd, a cégek a home office-ba kényszerítik női alkalmazottaikat, ám teljesítményük elbírálásakor nem veszik figyelembe a házimunka és a gyereknevelés nőkre háruló terheit, a férfiak pedig továbbra is kevésbé veszik ki a részüket az otthon elvégzendő feladatokból. Ez a nők számára azt jelenti, hogy egy a korábbinál jóval korlátozottabb életet kénytelenek majd élni.
Végső soron a nők elveszthetik mindazt, amiért a feministák egy évszázadon keresztül küzdöttek; a háztartási munka robotja megmarad, a férfiaktól való pénzügyi függőség megmarad a nyilvános élethez való hozzáférés szabadsága pedig elvész. Egyre valószínűbbnek tűnik tehát, hogy az élet sokkal inkább arra a helyre korlátozódik majd ismét, amelyből a nők évtizedek óta ki akartak törni: az otthonukra.
Hozzászólás zárolva.