Lehet élni szex nélkül?

Sok a félreértés, sok a fel nem tett kérdés az aszexualitással kapcsolatban. Ezeket tisztázza a Guardian cikke. Yasmin Benoit modell és aszexuális aktivista akkor szembesült azzal, hogy aszexuális, amikor a társai éppen rájöttek, hogy nem azok. „Mindenki elég aszexuálisnak tűnik, amíg a pubertás el nem éri. De én akkor se változtam, amikor eljutottam oda. Nem éreztem azt, amit a többiek. Más voltam” – emlékszik vissza.

A tinédzser ráadásul egyedül maradt az érzéseivel és gondolataival. Senki se hitt neki, amikor azt mondta, nem érdekli a szex. Olyan válaszokat kapott, hogy:  ‘valószínűleg csak bizonytalan vagy’, ‘biztosan molesztáltak’, ‘valld be, hogy leszbikus vagy’. De volt, aki egyenesen azt állította róla: ‘pszichopata vagy és ezért nem tudsz normális kapcsolatokat kialakítani az emberekkel’.

Mindenkinek volt egy elmélete arról, hogy mi a baj Yasminnal, de senki sem fogadta el azt az egyszerű tényt, hogy természeténél fogva nem érez szexuális vonzódást mások iránt. Pedig ezzel nincs egyedül.

Becslések szerint a világ népességének egy százaléka aszexuális – bár egyesek szerint ez a szám magasabb.

Benoit eltökélt szándéka az, hogy más aszexuális emberek ne érezzék magukat egyedül egy olyan világban, amelyben minden az élvezet és a vágy körül forog. „Társadalmunk egyre hiper-szexuálisabbá válik, és ez különösen kirekesztő lehet azok számára, akiknek nincsenek ilyen érzéseik, vagy nem akarják ezt az életet élni. „

Fontos az ismeretek átadása

Az aszexuális mozgalom ugyan fiatal, de gyorsan növekszik, és nemrégiben figyelemre méltó lendületet kapott. Tavaly szeptemberben jelent meg Angela Chen újságíró könyve, az Ace/Ász (így hívják Amerikában az aszexuálisokat).
Chem, aki maga is aszexuális, valós történetekkel  világítja meg az irányultság számtalan árnyalatát. „Ahelyett, hogy belemerülnék a definíciókba, az emberek elolvashatják ezeket a sztorikat, és végiggondolhatják: vajon egyezik-e bármelyik az ő érzéseikkel” – mondja Chen.

Ez azért is fontos, mert nehéz felismerni az aszexualitást. Gyakran nevezik „elfelejtett” vagy „láthatatlan” irányultságnak, és ennek oka éppen az ismeretek hiánya. Egészen a közelmúltig orvosi kérdésnek tekintették, vagyis betegségnek. Sőt, megkapta azt a nem túl kedves címkét is, hogy ez egy, az internet által terjesztett divathóbort, de a való életben nem létező probléma.