Marrakesh, a rózsaszín város csodái
Folytatódik Földváry Eszter útibeszámolója Marokkóból. Fez után, most Marrakesh városát járja be és osztja meg velünk élményeit. Eszter egy amerikai utazási iroda munkatársaként eddig huszonötször utazta körbe a Földet, szabadidejében a fotóit rendezgeti és feljegyzéseket készít emlékeiből.
Életképek a medinából
Marrakesh óvárosát vastag falak veszik körül tele lyukakkal. Azt hittük, hogy ezek madárfészkek, de kiderült, hogy a sárral tapasztott falat minden évben felállványozzák és kijavítják és ezekhez a lyukakhoz rögzítik az állványzatot.
Reggel, kellemes hűvösben indultunk sétánkra és egy csodás palotával kezdtük a városnézést. Kívülről egy dísztelen épületbe léptünk be, de beljebb már láttuk a kerámiadíszítéseket, a csodálatosan megfestett fa mennyezetet, ami több terem éke volt. Természetesen a belső udvaron ott álltak a narancsfák és az elmaradhatatlan szökőkút, az élet forrása, ekörül pedig a feleségek lakószobái helyezkedtek el. Idegenvezetőnk azonnal kifejtette, hogy a mai világban senki sem tudja megengedni magának a többnejűséget.
Nyüzsgés a bazárban
Mikor betértünk a souk, magyarul bazár zegzugos utcáiba, úgy éreztük, mintha visszarepültünk volna a középkorba. Egy mély verembe érkeztünk, ahol egy verejtékben úszó, kormos ember hatalmas fahasábokkal táplált egy kemencét, ki-kicsapott belőle a láng. Közben a bejárat közelében a barátai marokkói népzenét játszottak. Annyira elképesztő volt a látvány, hogy hirtelen nem is értettük, hol vagyunk. Aztán minden világos lett. A mai napig így fűtik a hammamot ebben a városrészben. Az általunk törökfürdőként ismert hely itt a mindennapi élet része. Egy héten egyszer mindenki elmegy ide, megpihen a gőzben, ledörzsölteti a bőrét és utána szunyókál egyet a félhomályban, ahol csak az áttört búrájú marokkói lámpák vetítik a falra sejtelmes ábráikat.
Egy kis pékműhely volt a következő állomás, ahonnan csábító illatok szálltak. A környéken lakó asszonyok ide hozzák kisüttetni az otthon elkészített kenyeret. A marokkói kenyér lapos lepényhez hasonlít. Frissen sülve kóstoltuk meg és úgy éreztük, ilyen finomat még soha nem ettünk.
Egy sarkon befordulva megérkeztünk a szebbnél szebb, csábító árukat kínáló boltok világába. Itt aztán vehettünk berber ékszereket, fából készült táblajátékot, vízi pipát, djellabát, illóolajokat, fűszereket és még sorolhatnám a végtelenségig. Különféle illatok lebegtek a levegőben, a rózsa, a tömjén, a mirha, a szantál, majd a fűszerek, a kardamom, fahéj, paprika, ánizs. Ott tornyosultak a pultokon hatalmas gúlákba rendezve. Kapkodtuk a fejünket és kattogtattuk a fényképezőgépünket.
Hozzászólás zárolva.