Marrakesh, a rózsaszín város csodái
Folytatódik Földváry Eszter útibeszámolója Marokkóból. Fez után, most Marrakesh városát járja be és osztja meg velünk élményeit. Eszter egy amerikai utazási iroda munkatársaként eddig huszonötször utazta körbe a Földet, szabadidejében a fotóit rendezgeti és feljegyzéseket készít emlékeiből.
Cirkuszi hangulat a főtéren
Késő délután Marrakesh híres főteret kerestük fel, a Djema El Fna-t. A tér olyan egyedülálló, hogy az UNESCO világörökség listájára is felkerült. Már messziről láttuk, hogy nem leszünk egyedül. A teret ellepték a mutatványosok, a híres-neves piros ruhás, csengettyűs vízhordók, a hennafestők, a narancs és szárított gyümölcs árusok, a levélírók. Körülöttük hemzsegett a turisták és helyiek tömege. Volt, aki mivel nem tud írni, levelet íratott egy íródeákkal, lányok várakoztak a henna festőnél, hogy egzotikus mintákat pingáljon a kezükre. Családi eseményekkor, esküvő alkalmával gyönyörű mintákat festenek a nők kézfejére, a tenyerére, de még a lábfejére is. A minta egy hétig megmarad, aztán lekopik a bőrről. Ha valakinek új fogakra van szüksége, vagy akár egy teljes fogsorra, itt azt is megtalálja. Egy egész asztalt beborító kínálatból lehetett választani. Hogy aztán ez hogyan kerül bele a delikvens szájába, abba jobb bele sem gondolni.
Ahogy mentünk körbe, egyszer csak éreztem, hogy a vállamra ugrik valami. Hátranéztem, egy láncon ugráló majom volt. Addig nem vette le rólam a gazdája, míg pár dirhamot nem adtam neki. De így járt az is, aki a kígyóbűvölőt akarta lefényképezni. Mindenkinek kellett pár fillért fizetni egy fotóért. Ugyan nagy élmény volt ez a kavalkád, de ezután a nyüzsgő forgatag után szívesen indultunk már vissza a nyugalmas szállásunkra, ahol egy a finom vacsora várt minket.
Ezt is olvasd el Földváry Eszter tollából:
Vissza az időben- Marokkó másképp
Hozzászólás zárolva.