Mennyire képlékeny az emberi agy?
Agyunk, ez a koponyánkba zárt másfél kilónyi fehérje alighanem az univerzum legkomplexebb anyaga. Az ünnepi dorbézolást nehezen viseli, de a tudomány állása szerint egy kéthetes rockfesztivál dózisával felérő szilveszteréjszaka nem jár visszavonhatatlan következményekkel.
Maguk a gyógyszeres kúrák nem kevés kockázatot rejtenek, ugyanis tumort vagy epilepsziát kiváltó sejtburjánzáshoz is vezethetnek. A jelenlegi technológiák, az egyenesen vérbe juttatható növekedésserkentő molekulák mellett olyan tabletták fejlesztése folyik, amelyek az agyban a sejtosztódás faktorainak génjeit kapcsolják be. Génterápiai eljárásokkal pedig irányított vírusokon keresztül lehet majd a kívánt tulajdonságokat – például az osztódást – bekapcsoló géneket beültetni a már kifejlett sejtekbe. Arra azonban semmi garancia, hogy ezek az eljárások a normális és egészséges agyak funkcióit is fel fogják erősíteni, az állatkísérletek ennek épp az ellenkezőjéről tanúskodnak. Egyelőre csak a súlyos betegségekkel küszködők engedhetik meg maguknak ezeket a kockázatokat, egészséges ember aligha.
Újraírható áramkörök
Miután a sejtosztódás megtörténik az agytörzsben, egy hónap telik el, amíg az utód beintegrálódik az agy funkcionális áramköreibe. Az emberi viselkedés szempontjából pedig valójában annak van nagyobb szerepe, hogy az egyes sejtek szianpszisokon keresztül milyen hálózatokat alkotnak, hisz ezekre támaszkodik a tanulás és a memória. A neurogenezis mellett a közelmúltban az agykutatás egyik legfőbb vizsgálódásai épp ezekre az összefüggő agyrészekre irányulnak, melyekről szintén kiderült, hogy jóval rugalmasabban működnek a korábban gondoltnál: ha szükséges, akár egy tejesen új szerepet is képesek betanulni.
Tanulásunk folyamata a neuronok közti kapcsolatok megerősítésén és újak kiépítésén alapszik. Az 1960-as évek közepéig azt gondolták, hogy a felőtt neuronok nem hoznak létre új szinapszisokat, vagyis, hogy a neuronok közti kapcsolatok megmerevedtek, amint az agy fejlődése befejeződött. Ekkor azonban állatkísérletekkel dramatikus felfedezéseket tettek annak kapcsán, hogy egyes cselekvések és a környezet miként formáljá az agy szerkezetét. Mint kiderült, fiatal és felnőtt patkányok agya egyaránt képes új szinapszisok létrehozására, ha elég nagy kihívást jelentő feladatokkal vagy komplex környezetekkel szembesülnek. A valóságban ez mindössze egy játékokkal telepakolt kalitkát jelentett, mely a benne lakó állatok agyában új kapcsolati szálak fejlődését eredményezte, egyaránt felerősítve memóriájukat és mozgáskoordinációjukat. A kísérletekből az is kiderült, hogy agysérülést szenvedett patkányok hamarabb felépültek, ha folyamatos stimulációnak és gyakorlatoknak voltak kitéve, Huntigton-kór géneket hordozó egerek esetében pedig ingergazdag körülmények között lassabban bontakozott ki betegségük.
Hozzászólás zárolva.