Mennyire képlékeny az emberi agy?
Agyunk, ez a koponyánkba zárt másfél kilónyi fehérje alighanem az univerzum legkomplexebb anyaga. Az ünnepi dorbézolást nehezen viseli, de a tudomány állása szerint egy kéthetes rockfesztivál dózisával felérő szilveszteréjszaka nem jár visszavonhatatlan következményekkel.
A szinaptikus rugalmasság gondolatának elfogadása után a 70-es évek végéig kellett várni annak az elsimerésére, hogy az agy nagyobb szerkezeti egységei is képesek az átalakulásra. Az 1980-as években egy sor kísérlet az agy külső rétegét, a kortexet vizsgálta, amely tapintási, motorikus és egyéb területekre oszlik, az embernél egyben ez a nyelv és a gondolkodás központja. Amikor néhány elszántabb kutató egy majom ujját leamputálta, azt látták, hogy a testrészért felelős rész a motorikus kortexben hamarosan a szomszédos ujjból érkező jeleket kezdte feldolgozni. Ezzel megdőlt az az elképzelés, hogy az agy egy megmásíthatatlan tervrajz szerint épül fel. Egy másik, állatvédő aktivisták tiltakozása miatt évekig szüneteltetett kísérlet során majmok karjaiban elölték az idegeket, teljes bénulást okozva, és várták, hogy mihez kezd agyuk a felszabadult hellyel. Az eredetileg a karból származó információk feldolgozását végző rész ezentúl az arc felszínének érzékelőit kezdte el kiszolgálni. Az előző kísérlethez képest itt az eredetitől egy viszonylag távoli testrész vette át a megüresedett részt a kortexben, amiről ekkora rugalmasságot soha nem feltételeztek. „A felnőtt agy olyan, mint az ideális házvezető: semmilyen helyet nem hagy veszendőbe menni” – összegzi a Scientific American.
„Kelj fel és járj”
Embereken végzett vizsgálatok során kiderült, hogy olyan zenészek kortexében, akik vonóshangszeren játszanak, a húrokat lefogó kezüknek megfelelő terület nagyobb, mint a másik kézé és a legtöbbet használt ujj kapja a legtöbb helyet. Beszéd- vagy mozgásfunkcióikban károsult agyvérzéses betegeken azt figyelték meg, hogy ezeket a feladatokat, kellő gyakorlással idővel az agyukban más terület is átveheti. Több kórházban alkalmazzák a constraint-induced (CI), azaz lekötözéses terápiát, mely során a betegek ép végtagjaik leszíjazása után heteken keresztül naponta több órás intenzív mozgási feladatokat végeznek a gyenge testrésszel. Korábban úgy tartotta a szakma, hogy egy évi elhanyagolás után már nem nyerhető vissza a funkció, néhányan azonban húsz éve tartó bénulásukon is tudtak változtatni a módszerrel, míg volt aki intenzív gyakorlással a beszédkészségét nyerte vissza. Sokan azért idegenkednek továbbra is a gyógymódtól, mert még nem lehet tudni pontosan, hogy ha egy funkció egy másik területre kerül, akkor az mennyire tudja ellátni eredeti feladatát.
Hozzászólás zárolva.