A kutya agressziója nagyon komplex téma, mert az agresszív viselkedésnek számos oka lehet. Vannak teljesen egyértelmű, ősi ösztönök, amelyek kiválthatják az agresszív viselkedést, és vannak olyan okok, amelyek kicsit vitatottabbak. Ezen felül amerikai egyetemeken a közelmúltban elkezdődtek olyan kutatások, amelyek az agresszió biológiai okait vizsgálják.
Frissen végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a vazopresszin nevű hormon szintje, ami alapvetően a vízháztartásért felel, az agressziót mutató kutyák esetében az oxitocin hormonnal együtt egyértelműen emelkedik. Tehát lehet valamilyen hormonális oka is az agresszív viselkedésnek. Vannak kutyák, amelyek biológiailag úgy tűnik hajlamosabbak az agresszióra, mint más társaik.
Az ivartalanítás fontossága
Az agresszió kapcsán érdemes mindenképpen megemlíteni az ivartalanítás fontosságát, ugyanis a szexuális indíttatású agressziót elsősorban a reprodukcióra való képesség alakítja. Ha két ivaros kutya találkozik, akkor gondolhatják úgy, hogy nekik mindenképpen össze kell mérni az erejüket, meg kell mutatniuk, ki az erősebb, hiszen mindketten képesek a reprodukcióra. A kutyák szociális együttléte során ezért is hasznos az ivartalanítás.
Az agresszió különböző fajtái
A területi agresszió a legismertebb agressziófajta, amikor a kutya védi a saját területét. Ezt szoktuk kihasználni akkor, amikor úgymond házőrzőnek szeretnénk egy kutyát.
A szocialis eredetű agresszió kérdése vitatott és jelenleg is vizsgálják, hisz ez azt feltételezi, hogy bizonyos egyedek irányítani szeretnének a falkán belül.
A ragadozó agresszióra bizonyos fajta kutyák hajlamosabbak. Ez a futó zsákmány esetében alakulhat ki legvalószínűbben, ha mondjuk a kutya egy futó macskát, menekülővadállatot, futó embert, extrém esetekben szaladgáló gyereket lát meg. Egyes kutyafajták hajlamosabbak erre, de leszoktathatóak.
A zsákmánnyal kapcsolatos agresszió akkor alakulhat ki, amikor mondjuk a kutya talál valamit, amit a gazda, vagy másik kutya nem tud elvenni tőle. Ha a kutya a gazdától is félti a zsákmányt, ez azt jelenti, hogy valószínűleg rossz a hierarchia a falkában. Ha a kutya azt gondolja, hogy rászólhat a gazdájára, az nagyon nagy gond lehet.
Átirányított agresszióról akkor beszélünk, hogyha mondjuk a területvédő agressziónál két kutya őrzi a házat, és egyszer csak összekapnak. Egymás felé kezd el irányulni ez az agresszió. Vagy mondjuk, ha két kutya verekszik, és odamegy valamelyiknek a gazdája. A kutya a saját gazdája ellen fordul, mert nem méri föl, hogy mire irányítja át az agressziót.
A védelmező agresszió talán manapság a legérdekesebb, ugyanis ez akkor alakul ki, amikor eltolódik a hierarchia. A kutya azt gondolja, hogy neki kell megvédeni a falkát, meg egyébként saját magát is. Sétáltatás közben elkezdi védeni a gazdát az általa veszélyesnek ítélt dolgokkal szemben. Az, hogy ő mit tart veszélyesnek, azon is múlik, hogy mennyi ingernek tettük ki, hogy milyen a szociális viselkedése, mennyire jó az idegrendszere. Egy rossz idegrendszerű, kevés ingernek kitett kutya gyakorlatilag mindent - a biciklist, a babakocsit, a futót, a buszt - veszélyesnek tarthat, és mindenre és mindenkire támadni fog, mert nincs meg az az információhalmaza, hogy ezektől kell-e félnie, vagy sem.
A frusztrációból eredő agresszió az, amikor a kutya mentális, fizikális igényei nincsenek kielégítve és emiatt sokkal inkább mutathat agresszív viselkedést. Egy fáradt kutya, sokkal kevésbé agresszív. És ez nemcsak a fizikai, hanem a mentális fárasztásra is igaz. Frusztrált például az a kutya, aki soha nincs kiengedve a kertből, aki egész életét egy láncon éli. Nyilvánvalóan az ingerhiányos környezet és a mozgáshiány is vezethet frusztrációhoz. Ezért fordulhat elő, hogy egy láncon élő kutya, ha elszabadul megtépi a szomszéd embert, vagy kutyát.
Életféltés
Ez az ösztönös reakció, a saját maga védelme mindig mindent felülír, ez az agresszió legegyértelműbb motivációja. Ebben benne van a fájdalom, a félelem által kiváltott agresszió, tehát amikor magát védi az állat. A félelem 3 reakciót válthat ki a kutyából: elkerüli a veszélyes helyzetet, elmenekül vagy agresszíven támad. Ha a kutyát sarokba szorítjuk, nyilvánvalóan nincs más választása, minthogy az agressziót válassza.
Ha a kutya ránk morog, vagy megharap minket
Ha a kutya a saját gazdáját megmorogja vagy megharapja, akkor az azt jelzi, hogy nincs jó helyen a gazda a kutya fejében. Jó helyen akkor van a gazda, hogyha rászólhat a kutyára, de természetesen a kutya nem szólhat rá. Ha csak morog a kutyánk ránk, akkor nagyon gondolkozzunk el azon, hogy mi csúszott el a hierarchiában, mert a következő lépés az lesz, amikor meg is harap minket. Nagyon fontos a kutya fejében rendet tenni, világossá tenni számára, hogy hol a helye a családban, a falkában. Tudnia kell, hogy szót kell fogadnia nekünk, de ezért cserébe mi mindig, minden körülmények között vigyázunk rá. Ha vannak keretek, következetesség és a kutya biztonságban érzi magát, megszűnik a védelmező agresszió, hiszen tudja, hogy nem neki kell megvédenie minket. Megszűnhet bizonyos helyzetekben a félelmi agresszió is, hiszen, ha tudja, hogy mi vigyázunk rá mindig minden helyzetben és maximális a kölcsönös bizalom, akkor nincs mitől félnie.
Ezt is olvasd el Tornóczky Anitától:
