A kutyasétáltatás etikettje Tornóczky Anitától
A kutyasétáltatás szabályai viszonylag egyszerűek, mégis nagyon kevesen figyelnek oda rá. Pedig nagyon fontos, hogy ne kerüljünk összetűzésbe a nem kutyás emberekkel, és ne keltsük senkiben azt az érzést, hogy utálni kell a kutyásokat. Tornóczky Anita gondolatai következnek.
Magyarországon mindenhol kötelező pórázon sétáltatni a kutyákat, kivételt az erre kijelölt futtatók képezik. Futtató nemcsak egy kerítéssel körülzárt terület lehet, vannak olyan helyek – akár a Dunaparton, vagy a Rákospatak partján, akár természetvédelmi területen belül – ahol az adott terület felelőse engedélyezi, hogy a kutyák póráz nélkül sétáljanak. Tehát minden esetben, amikor nem futtatásra kijelölt helyen a póráz hiánya miatt probléma adódik, mi leszünk a felelősek érte. Ezért is fontos betartani a kutyasétáltatás néhány szabályát.
Elszökik a kutya az erdőben
Ha a kutyasétáltatás helyszíne az erdő, jó tudni, hogy az erdőben a vadállomány védelme mindig előnyt élvez a kutyánkkal szemben. Amennyiben a kutyánk vadat űz, a vadász le is lőheti őt. Sajnos, ha a vadász lelövi a kutyát, pedig a kutya nem is űzött vadat, de nem volt rajta póráz, tanuk nélkül ezt nem tudjuk bebizonyítani. Egy szó mint száz, nagyon oda kell figyelni, hogy a kutyánkat hol és milyen körülmények között engedjük el. Tisztában kell lenni azzal, hogy a kutyánkat le tudjuk-e hívni bármilyen felugró vadról, mert ha nem, akkor ebből baj lehet. Vannak különböző eszközök, amelyeket ilyen esetben használhatunk. Ilyen például a 10-15 méter hosszú, úgynevezett nyomkövető póráz, amit a kutya maga után húz. Ha feltűnik egy vad, ezzel még pont nyerünk annyi időt, hogy beavatkozhassunk. Vannak elektromos nyakörvek, amelyek rezegnek, hangot adnak, vagy adott esetben enyhe csípéssel kizökkentik a kutyát az adott ingerből. Nagyon hasznosak a modern GPS nyomkövetők, amelyekkel lokalizálni tudjuk a kutya tartózkodási helyét. Nagyon sok lehetőségünk van, de a legfontosabb az lenne, ha meg tudnánk akadályozni a kutyát a kontrollálatlan mozgásban.
Kutya és a kiránduló gyerekek
Bármennyire is szeretik a kutyáim a gyerekeket, nem fogom odaengedni addig hozzájuk, amíg a szülő nem kéri, hadd simogassa meg a gyerek a kutyát. Még akkor is előfordulhat, hogy a gyerek megijed mondjuk az én 35 kilós Pizsi kutyámtól, aki imádja a gyerekeket, és elkezdi szagolgatni az arcukat. De ha a gyerek apukája, anyukája jelezte, hogy a gyerek szeretne ismerkedni a kutyával, akkor már nem az én felelősségem, ha a gyerek elsírja magát. Viszont, ha a kutya magától fut a gyerekhez és az ijedtében elkezd síni, joggal lesz ideges a szülő. A gyerekben ez egy traumatikus élményt is kiválthat, a jövőben nem fogja szeretni a kutyákat, esetleg félni fog tőlük. A megoldás egyszerű: vagy kontrolláljuk megfelelően a kutyát, vagy rakjuk pórázra addig, amíg elmegyünk a gyerek mellett. Ugyanez igaz arra is, ha mondjuk egy család piknikezik az erdőben. Ne engedjük, hogy a kutyánk odarongyoljon hozzájuk, keresztül gyalogoljon a kockás pléden és beleszagoljon a piknik kosárba, mert ez nem illik. A futók és a kerékpárosok szintén nem szeretik, ha sportolásuk közben kószáló kutyák zavarják meg őket. A kulcs a kontroll, pórázzal, vagy nélküle a kutyasétáltatás alkalmával.
Kutya találkozása másik kutyával
Ebben az esetben is jó az óvatosság. Képzeljük el a helyzetet: más kutyája szépen, fegyelmezetten sétál a gazdája mellett, ne adj Isten még pórázra is van fogva, nem ildomos engedni, hogy a mi kutyánk rárohanjon. Ott, ahol én sétálok, gyakran előfordul, hogy a kutya a gazdájától több száz méterre van, nyilvánvaló, hogy a gazda semennyire sem tudja kontrollálni az állatot. Én 10-15 kutyával sétálok, elég zavaró, ha mondjuk egy ivaros kan érkezik közénk és felkorbácsolja a kedélyeket.
Hozzászólás zárolva.