Miért nem szeretjük a patológusokat?
Létezik hazánkban egy olyan orvosi szakterület, amelyről homályos, rémisztő képek élnek a köztudatban, így a legtöbb ember igyekszik elkerülni a vele történő találkozás lehetőségét is: ez a patológia. Mi az igazság erről a hiányszakmáról? Tényleg csak a boncolás a feladatuk? Ezt boncolgattuk mi is…
November 18-án volt a Patológis Világnapja. Ez alkalomból a patológusok munkájának fontosságára hívja fel a figyelmet a WEBBeteg.hu tematikus melléklete is, amely a Magyar Patológusok Társaságának szakmai felügyeletével készült.
Talán a legnagyobb tévhit, amely a patológusok tevékenységét övezi, hogy kizárólag elhunytak vizsgálatával foglalkoznak. A valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb, hiszen a munkájuk nagyobb részében élő emberek szövettani mintáinak elemzésével, valamint különféle betegségek diagnosztizálásához szükséges vizsgálatokkal foglalkoznak. Ez a közkeletű tévedés talán leginkább arra vezethető vissza, hogy maguk a betegek ritkábban kerülnek közvetlen kapcsolatba patológus szakorvosokkal, mint a többi egészségügyi szakterület képviselőivel, így a patológiát sokan egyetlen tevékenységgel, az elhunytak vizsgálatával azonosítják.
– Megbetegedések kivizsgálása során (idült máj- és vesebetegségek, gyomor- és bélpanaszok, bőrbetegségek, bőrelváltozások, fül-orr-gégészeti betegségek, urológiai rendellenességek, képalkotóval felfedezett (mammográfia, ultrahang, CT) gyanús elváltozások) vett minta esetén a mintából készített kenetet vagy szövettani metszetet a patológus értékeli.
– Megbetegedések gyógyítása kapcsán (sebészeti beavatkozások során azonnali szövetvizsgálat, az eltávolított szövetből készített metszet további részletes elemzése)
Ha megkérdeznénk egy olvasót, hogyan képzeli a patológusok mindennapjait, valószínűleg műszerekkel és mikroszkópokkal teli laboratóriumban serénykedő, fehér köpenyes szakemberek képét tárná elénk. A betegek számára a laborvizsgálatok és a szakorvosi ellátás között egy nehezen meghatározható távolság van, amely automatikusan megteremtette azt a képzetet, hogy a patológusok csupán a szakorvoson keresztül lépnek kapcsolatba a betegekkel. Azonban ez is tévhit.
Számos olyan eset van a mindennapi betegellátásban, amikor a szövettani mintát közvetlenül a patológus veszi a vizsgálathoz (például daganatos megbetegedés gyanúja esetén patológus végez biopsziát), emellett gyakran előfordul a pácienssel történő személyes konzultáció is (leggyakrabban kémiai patológusok, immunopatológusok munkája során).
Az egészséges emberek biztosan nem kerültek még kapcsolatba patológussal: nos, ez is tévhit. Az egészséges és egészségtudatos életmód része ugyanis az egészségügyi szűrővizsgálatokon történő rendszeres részvétel is. Sokan talán nem tudják, de bizonyos szűrések eredményeit (pl. fül-orr-gégészeti minták vagy nőgyógyászati, valamint emlőszűrés citológiai mintái) is a patológiai részlegeken értékelik, így közvetetten ugyan, de valószínűleg mindannyian részesültünk már a patológusok nélkülözhetetlen munkájából.
Részt vesznek ugyanis a szövettani vizsgálatokon túl a kórokozókkal kapcsolatos kutatásokban, gyógyszerek hatékonysági vizsgálatával részt vállalnak abból, hogy a betegségek minél jobb eredménnyel kezelhetővé váljanak, mindemellett a daganatos megbetegedések genetikai eredetű vizsgálatával közelebb viszik a tudományt a rákos betegségek eredetének feltárásához.
Fontos megjegyezni továbbá, hogy a legtöbb esetben patológus nélkül nincs diagnózis. Sajnos a civilek számára nagyon sokszor láthatatlan marad az az összehangolt orvosi csapatmunka, amely a betegek gyógyítása érdekében történik. A csapat tagjai között éppen annyi felelősség és feladat hárul a patológusokra, mint amennyi a betegekkel szorosabb kapcsolatot ápoló szakorvosokra és ápolókra.
Van egy másik orvosi szakterület, amelytől a férfiak irtóznak nagyon. Itt olvashatsz róla!
Hozzászólás zárolva.