Modern cigányballada a mai magyar valóságból
Tristan Schwartz: „Kint nem szeretek arról beszélni, hogy most jelent meg a harmadik könyvem, mert az írek egyfolytában azt kérdezik, mikor lesz angol fordítás…”
Hogy lett később Schwartz Bélából Tristan Schwartz?
Amikor elkezdtem írni, mondta egy lány, hogy legyek inkább Tristan.
Ő Izolda volt?
Az akart lenni.
Egzotikus vonásaihoz mindenesetre jól illik a név.
A dédnagymamám román volt, az édesanyám szerb családból jött, az édesapám mindig mondja, hogy nem zsidó, de hát…! A nagyapám viszont német, a dédszüleim között meg tótok is voltak. Fél Európa bennem van.
Huszonhárom éves volt, amikor A genovai méregkeverő megjelent. Az még nem egy „élet írta történet”.
Akkoriban az alkímia és a reinkarnáció érdekelt. Ez egy kalandregény. Él egy gazdag kereskedőcsalád Genovában, a reneszánsz korban. Az édesanya megözvegyül, majd újra férjhez megy. Két fia van. Angelo az első férjétől, Lorenzo a másiktól. Angelo a fekete bárány. Megöli a mostohaapját. Lorenzo feleségül kéri a Visconti grófkisasszonyt, de Angelo már az első éjszaka bemegy a lányhoz. Nagyon szövevényes a történet, tele van misztikummal. Már szakács voltam, amikor írni kezdtem, de foglalkoztam sok minden mással is. Jelzáloghitel-értékesítéssel, épületbiztosítással. Még modellkedtem is egy ideig. Három célt tűztem ki magam elé, abból kettő már teljesült. Az első, hogy író legyek, a második, hogy külföldön éljek sokat, tehát utazzak, ami szintén megvalósult, hiszen most Írországban élek, a harmadik vágyam pedig az, hogy egyszer filmet csináljak. Hogy megírjam, szerepeljek benne, és én magam rendezzem. A megírás nem okozna gondot, a színészetet még nem próbáltam ki, szerintem drámában jó lennék, vígjátékban nem biztos, a rendezés azonban külön szakma. Azt meg kell tanulni. De én mindig tanulok.
A genovai méregkeverő igazi bestseller lett.
Ráadásul nyáron, amikor annyian nem is vesznek könyvet. A Még a cowboyok is a jelenben játszódik, az arizonai sivatagban, ahova lehet, hogy most elmegyek, mert az unokatestvérem kint van Floridában. A második könyvem mindenesetre nem lett nagy siker. Nem is akarta senki kiadni a Katikát. A Genovai tényleg bestseller volt. Tele volt piros plakáttal a metró, nagy promóciót kapott. Sokkal nagyobbat, mint most a Katinka. Tehát elég szépen indultam. Annyira szépen, hogy a második regényemtől sokkal többet vártam. Ehelyett ott álltam egy bukott könyvvel a sikerregény után. És akkor úgy gondoltam: lehet, hogy most ennek le kellene ülepednie. Mivel tudtam egy kicsit angolul, szeretem az angol irodalmat, Virginia Woolfot, két lehetőséget adtam magamnak. Anglia vagy Írország. A végén egy ír kisváros mellett döntöttem. Egy éve élek kint, azóta sok minden letisztult bennem. Sokat változtam. Már nem vagyok lobbanékony, mint régen.
Hozzászólás zárolva.