Modern cigányballada a mai magyar valóságból
Tristan Schwartz: „Kint nem szeretek arról beszélni, hogy most jelent meg a harmadik könyvem, mert az írek egyfolytában azt kérdezik, mikor lesz angol fordítás…”
Itthon író, ott szakács?
De ez jó! Erről beszéltem. Szerepek. Kint nem is szeretek arról beszélni, hogy most jelent meg a harmadik könyvem, pedig ők egyfolytában azt kérdezik, mikor lesz már angol fordítás. Egyszer ennek is eljön az ideje, de most nem ez a legfontosabb. A szállodában sem beszélek erről. Akkor mondtam csak meg nekik, hogy író vagyok, amikor be kellett jelentenem, hogy jövök haza a könyvhétre. El is csodálkozott mindenki, de jól reagáltak. Az írek nem irigyek. Nem is foglalkoznak azzal, hogy én most akkor mit keresek ott, ha itthon… A lóverseny, az ír futball sokkal jobban érdekli őket.
Az ír futball? Az milyen?
Kézzel-lábbal játsszák. Amikor először láttam, hogy labdával a kezében szalad a játékos, azt mondtam, úristen, ez bolond. Nem, nem, ez ír foci, figyelmeztettek, majd dobja a labdát a másiknak. És tényleg dobta.
Hol érzi jobban magát? Ott vagy itthon?
Amikor itthon vagyok, a kinti életem hiányzik, ha meg kint, akkor ez. Néha úgy érzem, egyikben sem adom teljesen önmagam, de szeretem, hogy így van. Jó ez a kettősség. Élvezem.
SZABÓ G. LÁSZLÓ
Hozzászólás zárolva.