Nálunk ez a karácsonyi menü

Flambírozott zsinór és angyalkás bejglitorta

Tizenöt éves voltam, amikor anyukám meghalt és így rám maradt a karácsonyi vacsora elkészítése. Valahogy azt éreztem, tovább kell vinnem Anyuci ízeit, és bár egész életemben utáltam a halat (főleg, amikor lavórban kellett fürdenem, mert elfoglalta a kádat), azért megcsináltam a halászlét és a rántott pontyot is. Anyuci mindig sütött pulykát is, így ezt is próbáltam leutánozni, már csak azért is, mert azt legalább én is megettem, és voltaképpen ez a jelenkori menünk alapja is. A bejglivel voltam a legnagyobb gondban, mert amikor a recept szerint elkészítettem, éreztem, hogy nem sikerült a tészta, így hát becsöngettem a szomszéd Irma nénihez, javítsa fel. Elmondta, mit ronthattam el, átgyúrta és nekem azóta a kezemben van az igazán jó tészta állaga, ami kellően ruganyos és puha, és amit persze szinte mindig kirepeszt a túlzott mértékű töltelék.

Jó ideje magam is anyuka vagyok, méghozzá épp pár nappal karácsony előtt lettem az, így az első ünnepünk a kórházban telt, kettesben. Vittem egy csomó könyvet, de egy sort se olvastam, hol a kisfiamat néztem, hol a szakadó hóesést – életem egyik legszebb és legbékésebb karácsonya volt.
A következő évben már hónapokkal előbb elkezdtem azon gondolkodni, mi lesz a mi családunk menüje. Aminek az ízei, illatai jönnek velünk, ami a gyerekemnek mindig a karácsonyt jelenti majd. A halászlé miattam nem jöhetett szóba, a borleves a gyerek miatt, de mivel szerette a kukoricát, készítettem egy kukorica krémlevest – ami azt hiszem, a világon egyedül nálunk ünnepi fogás, mi viszont imádjuk azóta is. Főételként a pulyka adott volt, de azt találtam ki, gyümölccsel fogom elkészíteni, hogy az alig egyéves tudjon enni valami édes kis pürét is. Így született meg a mi részben friss, részben aszalt gyümölcsökkel együtt sülő, baconnel borított, rozmaringgal és fokhagymával spékelt pulykamellünk – ugyanis családunk a nagy madár egyéb darabjait nem kedveli. Hozzá krumplipüré és párolt káposzta is jár, persze. Amikor a gyerekem már nagyobb volt, egyszer azt gondoltam, flambírozom a húst… Nos apuka jó reflexeinek köszönhetően – amivel lerúgta a lángoló edényt a földre -, megúsztuk az esetet és csak a robotgép elszenesedett zsinórja emlékeztet minket arra a szentestére…
Bár a bejglinek szemernyi helye se marad egy ilyen menü után, azért mi mindig betolunk jó néhány szeletet. Az elmúlt két évben angyalkával díszített bejglitortát készítek, mert sosem tudom eldönteni, a mákos, vagy a diós bejglit szeretem-e jobban, így viszont egyszerre élvezhetem mindkettőt. Voltaképpen ennyi engedményt tett a gyerkőcöm, aki minden évben maximálisan ragaszkodik a megszokott ízekhez és illatokhoz, ami neki a karácsonyt jelenti. De ezt akartam, nem?

(Vidacs Éva)