„Nem feszengek amiatt, hogy nem vagyok konfekcióméret”

Juciról csak úgy sugárzik a jókedv és a pozitív energia. Állandóan mozgásban van, szervez, tervez és megvalósít. Felszabadultan mozog minden helyzetben, irigylésre méltó az önbizalma, mindenről van véleménye és nem is titkolja azt. De vajon mindig ilyen volt? Vagy régebben feszélyezte a súlya, a külseje? A válaszokat ő maga adja meg számunkra.

Mivel te vagy a hazai plus size fotózás elindítója, így adja magát a kérdés,  hogyan kezdted el ?

Ez egy érdekes történet. 2014 elején egy srác azt mondta, hogy nagyon kedves vagyok és szép, de leadhatnék pár kilót. Ez volt az a bizonyos utolsó csepp a pohárban. Miután életem során addig a pontig többször kaptam a testalkatomra megjegyzést, úgy éreztem, hogy eljött az ideje annak, hogy ebből a helyzetből már ne magamat sajnálva, vagy éppen sanyargatva kullogjak el, hanem végre kezdjek vele valamit. Érdekes, hogy a legtöbbször azt hisszük, rosszkor jön egy ilyen vélemény, de én úgy gondolom, az én életemben a legjobbkor jött, hiszen ebből merítettem az ötletemet és vettem a lendületet ahhoz, hogy létre hozzam a Plus Size photography-t. Előtte is fotósként dolgoztam, de ez annyira személyes történetemmé vált, annyira önazonosnak éreztem, hogy nem tudtam kikerülni a sorsomat.

Miben más egy plus size fotós a többiektől?

Szerintem csak annyiban különbözhet, hogy én véletlenül sem érzem magamat amiatt rosszul, mert van rajtam plusz kiló. Felvállalom a testalkatomat és nem feszengek amiatt, hogy nem vagyok konfekció méret. Nem hiszem, hogy csak a testem határoz meg, számos más belső értéket is képviselek. Az empátia számomra nagyon fontos emberi tulajdonság. Ahogyan az is, hogy ha fotózásra jön hozzám egy nő, akkor ő oldott, feszengéstől és szégyentől mentes légkörbe csöppenjen. Ha ezt sugárzom magamból, ő is ezt a rezgést veszi át és nem lesz benne kérdés, hogy elég jó-e? Így megörökíthetem azt az önfeledt nőt, akit mindig is látni kívánt, csak félelemből elrejtett.