Öngyilkossággal fenyegetőzött? „Cry for help”- könyörög

"Cry for help"- könyörgés, sírás a segítségért.

Az öngyilkosságra készülők segélykiáltása ez az utolsó pillanatban felénk, a környezet felé, amit nem mindig veszünk észre, vagy nem tulajdonítunk neki nagyobb jelentőséget. Pedig  a "cry for help"  mindig öngyilkossági szándékra, gondolatokra utal, és nem szabad elbagatellizálni.

A bajban lévő figyelmezteti a környezetet, hogy baj van, és egyúttal segítséget próbál kérni.

Döbbenetes, de tény: az öngyilkosok 40-60%-a tette elkövetése előtt elmegy valamilyen orvosi rendelőbe (házi orvoshoz vagy pszichiáterhez). Cry for help ez is.

Milyen figyelmeztető jelekre kell figyelnie a környezetnek ?

• A szuicídium (öngyilkosság) előtti utolsó szakaszban az illető egyre inkább beszűkül, nem lehet kimozdítani, fásultnak és reménytelenül gyengének, közömbösnek tűnik.
• Egyre jobban erősödik az önmaga ellen az agressziója.
• Kezdenek megjelenni a különféle öngyilkossági fantáziák és álmok.

Mit lehet laikusként tenni, ha valaki ilyen jelzéseket küld felénk?

A legelső dolog, hogy igyekezzünk mellette maradni. Célszerű óvatosan kihozni a beszűkült állapotból a segítséget kérőt, hogy a figyelme ne a tettre irányuljon. Ebben segíthetnek egyszerű banális kérdések is, amik hirtelen eszünkbe jutnak: Mit csináltál ma? Mit ettél? Mikor keltél? stb. Ezek segítségével elterelhetjük gondolatait.

Ha érezzük, hogy haragja erőteljesen maga ellen irányul, befelé fordul, meg lehet próbálni, hogy ezt a dühöt kihozzuk belőle: bátorítsuk, hogy adja ki magából a feszültséget, kapjon utat az agresszió a külvilág (akár felénk).

Próbáljuk rávenni, hogy mondja ki öngyilkossági fantáziát, hisz a kibeszéléssel máris óriási terhet lesz képes levenni a válláról.

Természetesen egy ilyen helyzetben könnyen lebénulhatunk, és nem tudunk logikusan gondolkodni, esetleg képtelennek érezzük magunkat arra, hogy segítsünk. Ne érezzük emiatt bűnösnek magunkat, hisz óriási a feladat.

Ilyenkor a legtöbb, amit tehetünk, hogy próbáljuk elérni: keressen fel az illető pszichiátert, vagy ha nagyobb városban lakik, akkor igyekezzen felvenni a kapcsolatot a helyi lelkisegély szolgálattal, ahol ez ilyen helyzetekre fel vannak készülve.