Óraszenvedély? Pontosan!
Ékszer, státusszimbólum és időmérő, bár ez utóbbi talán a legkevésbé fontos manapság. Van, aki számára a megjelenése a legfontosabb, másokat az apró szerkezet tudása bűvöl el, és vannak, akik számára az ár a legfontosabb, hiszen ez lehet néhány ezer vagy akár sok millió forint is. Pedig látszólag mind ugyanazt csinálja: mutatja az időt.
Formák és stílusok
A klasszikus kerek fazonú órák mellett rövidesen más formák is megjelentek. A svájci Movado – a cég neve eszperantó nyelven azt jelenti, „mindig mozgásban" – például megalkotta a Polyplan fantázianevű időmérőt, egy hajlított óratokot, amelyben a szerkezetet is meghajlították annak érdekében, hogy az óra tökéletesen felfeküdjön viselője csuklójára. Azután Patek Philippe elkészítette a jelképesen „clock reference n. 1593" névre keresztelt téglalap alakú modellt. 1913 után Cartier, Vacheron Constantin, Patek Philippe vagy Audemars Piguet műhelyeiből széles forma- és stílusválasztékban kerültek ki az órák. Ekkor készült például Patek Phillipe „gondola" elnevezésű darabja vagy Louis Cartier „Tank"-ja, amelyet egy angol harckocsi formája ihletett.
Az óragyárak nem csak dizájnban kínáltak újat. A 20. század legelején egyes modellek már megmutatták a holdállást, a dátumot – hónapot, napot – és a hét napját. Az elegáns Rolex Prince – amelyet a Rolex 1920-ban készített – forradalmi újítása volt a „dupla óra": a téglalap alakú számlapon külön óra mutatta a percet és a másodpercet, ráadásul a „másodpercszektor" volt nagyobb. A Jaeger-LeCoultre „Reverse" elnevezésű darabjában pedig az óraház 180 fokban elfordítható volt a szíjon. Bár az egyedülálló karkötőszerű megjelenés népszerű volt, a Reverse piaci sikerét beárnyékolta a harmincas évek elején a recesszió, majd a második világháború kitörése. A gyártók azóta is igyekeznek újdonságokkal csábítani a vevőket, de a mai napig az 1910-1930 között született darabok határozzák meg a karórák világát. A napjainkban luxusnak számító, borsos áron eladható órákat gyártó vállalkozások – a Rolex, a Cartier, a Jaeger-LeCoultre, a Breitling, a Tisso vagy a Seiko – is ebben a korban alapozták meg hírnevüket. A korabeli technológiával működő, hagyományos mechanikus szerkezetek nem kevésbé értékesek és keresettek, mint azok a karórák, amelyek a 21. századi tudást kihasználva mutatják az időt.
Hozzászólás zárolva.