Ötven évvel ezelőtt halt meg Iréne Joliot-Curie

A fiatal kutatónak közvetve már volt kapcsolata a családdal: amikor évfolyamelsőként elvégezte az École de Physique et de Chimie Industrielle főiskolát, a Pierre Curie-emlékérmet adományozták neki. Ebből az alkalomból a Curie család régi barátja, Langevin kieszközölte, hogy a Rádium Intézetben folytathassa kutatásait. Iréne mellé került, aki megtanította őt a radioaktív laboratóriumi technikák alkalmazására. A fiatalok között szerelem szövődött, egy év múltán, 1926 októberében összeházasodtak. Az ifjú férj felesége családja iránti tiszteletből a sajátja mellé felveszi a Curie nevet, ezt követően közösen publikált munkáik Joliot-Curie néven jelennek meg.

Első komoly felfedezésük az alfarészecskékkel besugárzott berilliumhoz kötődött. Sikerült kideríteniük a tömegcsökkenést, egy hajszálnyival viszont lemaradtak James Chadwickkel szemben a neutron felfedezésében. Nem volt szerencséjük: ez a részecske az atommagon belül rendkívül stabil, viszont elszabadulva tizenöt perces felezési idővel protonná, elektronná és antineutrinná bomlik. Az angol fizikus különben is helyzeti előnyben volt: munkahelyi főnöke, Ernest Rutherford már korábban felhívta a figyelmét, hogy a mérések azt igazolják, az atommagot nemcsak pozitív protonok, hanem semleges részecskék is alkotják, amelyeket előbb-utóbb igazolni lehet. Neki sikerült.

A neutron tömegét viszont Iréne és Frederic Joliot-Curie határozták meg elsőként, sőt az ún. bétabomlási folyamat jellemzőit is ők igazolták. Közös kutatásaik csúcsát a mesterséges radioaktivitás felfedezése jelentette, amikor is polóniumot használva sugárforrásként az alumínium esetében igazolódott a jelenség.

Mint oly sokaknak a tudománytörténet során, nekik is szerencséjük volt: a polóniumot alumínium edénybe helyezve mérték az edény falán átható sugarak erejét. Legnagyobb megdöbbenésükre az edény akkor is bocsátott ki sugarakat, amikor a polóniumot kivették belőle. Mérésekkel hamarosan igazolták, hogy ugyanúgy exponenciális görbe szerint csökken a sugárzás, mint a természetes radioizotópok esetében.

De valójában mi is történik? Az alumínium stabil elem, mindenfajta bomlási szándék nélkül. Rövid, intenzív kutatás után sikerült igazolniuk, hogy a polónium által kisugárzott alfarészecskék az alumínium egy részét foszforizotóppá változtatják, amely pozitív töltésű elektronok (pozitronok) kisugárzása közben szilíciummá alakul át.