Pozitív szenvedélyek

A „pozitív szenvedély” gyakorlása, a mindennapi életünk regenerálódásának, a saját szellemiségünk megismerésének, identitásunk keresésének az útja. Ahhoz, hogy egy elfoglaltság „pozitív szenvedéllyé” váljon, a következő hat szempontnak kell megfelelnie Takách doktor szerint:

1. Te válassz ki magadnak valami olyat, ami nem versenyre irányul, és amire naponta körülbelül egy órát tudsz áldozni (és amire nincs is szükség több időre).

2. Könnyedén tudod végezni, és nem igényel szellemi megerőltetést, hogy jól csináld.

3. Egyedül is tudod végezni, vagy alkalmanként akár másokkal, de nem másoktól függ, hogy csinálhatod-e.

4. Meg vagy győződve róla, hogy valamilyen formában értékes ez a dolog számodra (testileg, szellemileg vagy lelkileg).

5. Hiszel benne, hogy ha kitartóan csinálod tovább, akkor valamilyen módon tökéletesedni fogsz. (Elég, ha csak Te gondolod, vagy hiszed így!)

6. Ennek olyan tevékenységnek kell lennie, amelyet meg tudsz tenni anélkül, hogy bírálnád magad. Ha nem tudod elfogadni magad, mialatt ezt a cselekvést végzed, akkor az nem lesz szokásoddá, „pozitív szenvedélyeddé”.

A „pozitív szenvedély” ugyanazt az örömet és kielégülést nyújtja a pszichoaktív szer fogyasztásának káros következménye nélkül, mint az alkohol és a drog: azaz az egyén képes lesz józan eksztázisra, elragadottságra, az éber álmot és az éncentrikus világot maga mögött hagyva.

Tehát, vigyáznunk kell, mert a szenvedélybetegségek csapdájának ajtaja nyitva van. Könnyen besétálhatunk rajta, s az énünk erősségén múlik, hogy ki tudunk-e jutni onnét, vagy fogságban maradunk. Különösen a fiatalok, akik még kevés élettapasztalattal rendelkeznek, a kipróbálás időszakában könnyen rászokhatnak a szerekre, könnyen szenvedélybetegekké válhatnak.

A szülők, tanárok , munkatársak közös felelőssége, hogy odafigyeljünk egymásra, s a tévútra tévedő fiatalt más pozitív tartalmak megmutatásával visszahozzuk onnét.

P.E.