Segítsééég! Nőgyógyááász!
Az ugye nagyon nem magyarázza el a vizsgálat előtt senki, hogy a vizsgálóasztalra hogyan kell felmászni. Meg azt sem, hogy ez tulajdonképpen művészet… Ha sikerül mégis valahogy fordítva megközelíteni az asztalt, az orvos úgyis rájön, kezdővel van dolga.
Jól tudja a lány, hogy a szakorvos hosszú éveken keresztül tanulta az orvostudományokat, és persze főleg a női nemi szervek betegségeit, azok gyógyítását. Mégis, ez valahogy elsikkad tudatában, főleg abban a méltatlan pózban, ahogy ott fekszik egy kinyúlt békához hasonlóan .
A vizsgálatra már hetekkel ezelőtt félve gondolt. És most, ahogy éppen átesik a vizsgálatokon, kínjában már a plafon repedéseiből igyekszik összerakni valamilyen képet, ahogy azt a bárányfelhőkkel szokta játszani odakint.
Felkelvén az asztalról az már szinte hab a tortán, hogy zavarában még az öltözőt is eltéveszti, hogy melyikből lépett be a rendelőbe, és rányit valakire, aki éppen félmeztelenül várja, hogy őt szólítsák. Ezen már csak nevetni tud, az orvossal együtt.
A nőgyógyász még megvizsgálja a melleit, felírja a hőn áhított fogamzásgátló tablettát, és a lány 15 percen belül szabadul.
Hazafelé feldolgozza az átélteket, és arra a következtetésre jut, hogy inkább 10 nőgyógyászati vizsgálatot választana, mint egy fogfúrást. A rendelőre visszatekintve jót mulat saját szerencsétlenkedésén, és három hónap múlva már lelkesen jön receptet íratni.
Nem is olyan horrorisztikus, mint amennyit görcsölt ezen az egészen. Persze a jövőben ő is nyugtatgatja majd lánygyermekét, aki ugyanúgy hitetlenkedve és rettegve áll ehhez az egészhez. És még nem is tudja, milyen szülni ahhoz képest, ami a rendelőben zajlik. Engem édesanyám anno ezzel „nyugtatott”.
Hozzászólás zárolva.