Sziámi ikrek mindig is voltak
A köznyelven sziámiknak nevezett, összenőtt ikergyermekekre ma már nem tekintünk sem borzalommal, sem misztikus áhítattal. Szenvtelenül tudomásul vesszük, hogy a nagy számok törvénye alapján időnként hiba csúszik a teremtés forgatókönyvébe, amit nekünk kell javítanunk, ha lehetséges.
Összenőtt ikrek persze mindig is voltak. Ennek egyik bizonyítékát dr. Czeizel Endre genetikus professzor Dél-Amerikában találta meg. „Láttam egy barlangrajzot, amely két, középütt összenőtt kis emberkét ábrázolt. Kétség sem fér hozzá, hogy – mai szaknyelven szólva – ikertorzokat festett a falra a hajdani alkotó, nyilván mágikus célból. Ezek szerint már az ősember is ismerte azt a jelenséget, amelyről évezredekkel később derítette ki a tudomány, hogy a hátterében egy fejlődési rendellenesség áll” – mondja.
Az ikerterhességnek két típusa van. Az egyik a többpetéjűség, ami az állatvilág szaporodására is jellemző. Ilyenkor az anyai szervezetben egyidejűleg több pete érik meg, s azokat a fölöslegben ott ólálkodó ondósejtek megtermékenyítik. Ahány pete, annyi iker. Az utódok azonos anyaméhben, de egymástól szeparáltan fejlődnek, a génállományuk sem teljesen azonos. Olyanok, mint a testvérek általában, csakhogy ők egyszerre jönnek világra. A többpetéjű ikerterhesség a lombikbébi- program térhódításával mindenütt megnőtt, de genetikai háttere miatt családi halmozódást is mutat anyai ágon. Annak a nőnek, aki maga is többpetéjű ikertag, ötször nagyobb az esélye a többes terhességre, mint másnak.
„Az összenövés szempontjából az egypetéjűség érdekes. Itt egyetlen petesejt termékenyül meg, majd annak rendje szerint osztódni kezd. Aztán egyszer csak beüt valami mennykő, és a magzatkezdemény hirtelen kettéválik, hogy két, tökéletesen azonos génállományú ember legyen belőle. Ha a szétválás a hetedik nap előtt megtörténik, akkor a méhbe rendesen sikerül beágyazódniuk, és két magzatburok, két méhlepény fejlődik. A hetedik nap után azonban már csak egyetlen méhlepény lesz, később pedig egyetlen magzatburok. A szétválásnak legkésőbb a 15-18. napig meg kell történnie, mert azután már késő, az utódok összenőve születnek. Ma még rejtély, miért kezd szétválni a magzatkezdemény, de nem genetikai magyarázatot kell keresni. Az nem titok, hogy végül miért nem fejeződik be a szétválás. Egyszerűen csak arról van szó, hogy túl későn kezdődött meg a szétválás, és már nem volt idő ennek befejeződésére” – magyarázza Czeizel doktor.
Hozzászólás zárolva.