„Te mit kívánnál ma – egy aranyhaltól”?
Volt egyszer egy szegényember. Olyan szegény volt, hogy, akár most is élhetne. Hát egyszer sétál a folyó partján, és látja, hogy egy aranyhalacska vergődik a parton.
Mentsd meg az életem – így a hal, – és teljesítem egy kívánságodat.
A szegényember – bár korgott a gyomra, – visszadobta a halacskát.
– Mit kívánsz?
De még mielőtt a szegényember kívánhatott volna, ott termett egy béka és bekapta az aranyhalacskát.
Na erre a szegényember üldözőbe vette a békát, kergette hét határon, elöl a béka ügetett (innen van a békaügetés), mögötte a szegényember lóhalálban.(ez viszont nem innen van).
Már majdnem utolérte, amikor lecsapott a magasból egy gólya és bekapta a békát.
Nosza, a szegényember sem volt rest, nyesett egy husángot, rápattant és üldözni kezdte a gólyát.
Csak úgy falták a kilométereket, ezért aztán a szegényember már nem is volt éhes a végén.
Mikor már körberepülték a Földet, és egyaránt unni kezdték a dolgot (az aranyhal, a béka,a gólya és a szegényember) egyszer csak azt kiáltja a szegényember:
– Mondok én egyet, kettő lesz belőle.
Erre aztán nem számított a gólya és eltátotta a csórét. (Szegény gólya volt az istenadta), erre persze rögtön kiugrott a béka, és ahogy nyekkent egyet a választások küszöbén, hát az aranyhalacska is kiütődött a száján, pont a parlament előtt.
Szép idő volt, a téren két szekértábor nézett egymással farkasszemet.
Pedig nagyon hasonlítottak egymásra.
Például mind a kettő a maga igazát védte. És a másikét támadta. És szinte ugyanannyian voltak.
Hirtelen nem is értette a szegényember hová csöppent.
De a gólya a béka és az aranyhalacska sem értette, mi ez a mérges, fogát csattogtató gyülekezet.
De valójában így volt a két szekértábor is.
Nem értették, miért csattogtatják a fogukat és miért néznek farkasszemet, mikor ilyen szépen süt a nap és áradnak a folyók.
Hozzászólás zárolva.