„Tudtam, hogy meghalok, de ebben nem volt semmi rossz.”

Katerina Jakob színésznő: „A bátyám mellett voltam, amikor meghalt, s a halál pillanatában éreztem, amint testét elhagyja a lelke. Miért ne lehetne súlya a léleknek?”

Jürgen Fliege lelkész: „Minden kultúrában helyet és időt adnak a léleknek, hogy elbúcsúzzon az élettől. Általában három nap után temetik el a holttesteket. Hogy a lélek akadály nélkül távozhasson, hajdanán ún. angyalajtót nyitottak a parasztházakban. Ezen keresztül illant el a lélek egy köztes birodalomba, ahonnan 42 nap után egy más világba távozhat.”

Dr. Domján László, az agykontrolltechnika magyarországi atyja: „Orvosként, egészen tíz évvel ezelőttig, megmosolyogtam a lélekvándorlásról szóló misztikus beszámolókat. 1990-ben történt, hogy részt vettem egy mentális módszer bemutatóján. Párokban kellett dolgozni. Módosult tudatállapotban fel kellett idézni életünk egy kellemetlen eseményét. Amikor én kerültem sorra, egy idő után azt éreztem, hogy megfájdul a bal lábam. Partnerem azt kérte: menj vissza oda, ahol utoljára hasonló fájdalmat éreztél. Én akkor, mintha egy filmet vagy álmot látnék, láttam egy férfit öszszezúzott lábbal egy börtön cellájának padlóján feküdni, két porkoláb között, a nyirkos, hideg és sötét odúban. És tudván tudtam, hogy a férfi én vagyok.

 Aztán egyre magasabbról láttam magam, láttam a férfit meghalni. És tudtam, hogy meghalok, de ebben nem volt semmi rossz. Akkor azt az utasítást kaptam a páromtól, hogy menjek vissza, távolabb az időben. És én láttam magamat szerzetesként Franciaországban. Aztán máshol, a történelem más pontjain is. Ami azonban döbbenetes, az a következő: az egyik tanfolyamon odajött hozzám egy hölgy. Azt mondta, egy ideje pszichiáterhez jár, aki regressziós hipnózissal gyógyítja. Az egyik alkalommal látta magát apácaként Franciaországban. Mindig ugyanahhoz a szerzeteshez járt gyónni, s az a szerzetes én vagyok. A megdöbbenéstől szólni sem tudtam.”

A népi hiedelem szerint: