Facebook hozzászólás
292

Víz, szél és szabadság? -ez kell, ez a levegő!

A vitorlázás szerelmeseit régen is és ma is ugyanaz vonzza: a víz és a szél, és az a nagyfokú szabadság, amit a hullámokat szántó vagy az öbölben ringatózó hajó nyújt.

A vitorlázásról a nyugalom és a kihívások egyaránt eszünkbe juthatnak. Egy hajón töltött nyaralás romantikus és pihentető, míg a sportvitorlázás gyakran embert próbáló. De legyen szó küzdésről vagy relaxálásról, mindenképpen meghatározó benne a természet közelsége és ereje. Ez a sport vagy életforma az elemek és az ember szinergiájáról szól. A hajón való létezés kikényszeríti az ergonomikus létformát: spórolni kell a vízzel, okosan bánni a szeméttel, viszonylag szűk helyen, egymásra tekintettel kell lenni. Útközben pedig nemcsak a hajózás kellemes oldalaival találkozhat az ember: hol az esővel és hullámokkal, hol a szélcsenddel, a hőséggel és a szúnyogokkal kell küzdeni, mint ahogyan az például az idei 42. Kékszalag versenyen is történt.

Beszámolók szerint a Balatonon az első szervezett vitorlás megmozdulás 1860 körül volt, amikor a „mágnások budapesti hajós egylete" Balatonfüreden megalakította a Yacht Egyesületet. Dr. Dulin Jenő és dr. Dulin László Vitorlássport című könyve szerint az akkori hajósok elsősorban a kényelmet keresték – ezt tükrözi a hajók mérete is -, és kevésbé a sportot. A költséges, jelentős befektetést igénylő hobbi elsősorban a társadalmi elit körében hódított. Ezt mutatja, hogy az 1867-ben szintén Füreden létrehozott Balaton Yacht Egylet fővédnöke maga Erzsébet királyné volt. Hamarosan megszülettek az első versenyszabályok is, és bár az egylet csak 25 tagot számlált, mégis ez tekinthető a balatoni vitorlássport születésének. A tagjai között olyan neveket találunk, mint Batthyány Ödön, Széchenyi Béla, Teasdale Vilmos, Waltstein János. A hazai vitorlássport második felvonását az itthoni hajógyártás indulásától datálják. 1879-ben Richard Young angol hajóépítő létesített egy telepet Füreden. Egymás után épültek az egyre tökéletesebb technikájú vitorlások: hamarosan 27 nagy jacht tartozott a füredi egyletbe, ahol pezsgő vitorlásélet folyt az 1890-es évek közepéig. Ezután csendesebb időszak következett. Az okokat találgatják. Sokan a magas fenntartási költségekben keresik a magyarázatot, illetve az egyletet hibáztatják, hogy túlságosan exkluzív volt, keveseket fogadott a tagjai közé. A jolle típusú hajók megjelenésével indult az újabb boom. A kisebb, 3-5 méter hosszú kabin nélküli, „svertes" sportvitorlások terjedésével párhuzamosan megalakult az egész tóra kiterjesztett balatoni Yacht Klub. Bár az első világháború alatt a működése szünetelt, 1928-ban az amszterdami olimpiai játékokon már magyar vitorlássportolók is indultak. Az 1930-as évek közepére hajózási osztályok működtek Almádiban, Füreden, Siófokon, Zamárdiban, Lellén és Bogláron. 1934-ben pedig megrendezték az első Kékszalag versenyt, Európa legrégibb és leghosszabb – légvonalban számítva 160 kilométert kell teljesíteni – tókerülő vitorlás versenyét, amelyen akkor 21 induló vett részt. Idén július 2-án, pénteken viszont már 626 hajó bontott vitorlát Balatonfüreden – egy évvel korábban 612 -, hogy a 42. Kékszalag T-Mobile Nagydíj és Fesztivál keretében megküzdjenek egymással, és szerencsésen célba érjenek. Az idei esemény sporttörténeti újítása volt, hogy ezúttal többtestűek, főként katamaránok is rajthoz állhattak. A kérdés minden évben ugyanaz: vajon sikerül-e valakinek megdöntenie a Nemere II. 10 óra 40 perces, 1955-ben felállított rekordját a balatonfüredi kikötőből induló Balatonkenese, Siófok, Tihanyi-szoros – Cső -, Keszthely, Balatonfüred útvonalon haladó és végül a füredi kikötőben záródó versenyen? A szeles időben szédítő sebességre képes katamaránoktól remélték az új rekordot, az időjárás azonban nagyon hamar bebizonyította, hogy erről szó sem lehet. A vasárnap reggeli befutóig 242 hajó ért célba. A versenyt a NaturAqua nevű – Ventilo 28 M2 típusú – kéttestű nyerte, amely 16 óra 49 perc alatt teljesítette a távot. Néhány percen belül még három többtestű érkezett a célba, az első egytestű, a Raffica ötödikként futott be, őt követte a Principessa. Mindkét liberának több mint 17 órára volt szüksége, hogy a szélcsendes időben teljesíteni tudja a távot. Hogy ne csak a „modern rohanógépek" nyerjenek, a Hajó Magazin Ötven plusz néven különdíjat írt ki a versenyen legjobban szereplő ötven évnél idősebb hajónak – az eredményt az előnyszámok figyelembevételével korrigált menetidő alapján számolták -, amelyet idén stílusosan a Kishamis nyert.





Facebook hozzászólás
További cikkek

Hozzászólás zárolva.

ÉLET-MÓD

1 / 3 455

PÉLDA-KÉP

1 / 258

ÉLET-MÓD

Kedves Olvasónk!
Ha érdekli ez a téma, és szeretne heti hírlevelet kapni a témában, vagy értesítést a megjelent új cikkekről, kérjük, adja meg nevét és e-mail címét!