Zacher Gábor: „A saját fiamnak nem tiltottam semmit”

• A családi háttér vagy a baráti társaság a jelentősebb befolyásoló tényező?

• Bizonyos szituációkban nagyon nehéz nemet mondani. Otthon nincs ezzel baj, de amikor a haverok beszólnak, hogy „Mi van, te kis csicska, nem mered?”, akkor egy tinédzser csak azt érzi, hogy nem akar lúzer lenni, inkább beleszív vagy megissza, amit a többiek kínálnak. Itt arról van szó, hogy a fiatalnak van-e egy egészséges értékrendje és önértékelése, és ez elegendő-e ahhoz, hogy tudja, jó döntést hozott azzal, hogy elutasította az ajánlatot. Nem az a fontos, hogy azzal riogassuk a gyereket, hogy az adott szertől meghal.

• Mit gondol a marihuána legalizációjáról?

• Abszolút ellene vagyok. A legalizálással nekem egy hatalmas bajom van: a marihuánának nem csak pozitív hozadéka van, és nem lehet 100 százalékos biztonsággal fogyasztani, mert előfordulhat, hogy valakinek huszonhatszor semmi baja nem lesz tőle, de a huszonhetedik alkalommal kaphat egy pánikrohamot. Nem lehet olyan szert legalizálni, amiben ilyen bizonytalansági tényező is szerepet játszik.

• Ön mivel győzte meg a saját fiát, hogy nem érdemes ezekkel a szerekkel élnie?

• Az elrettentő példa semmire nem vezet. A saját fiamnak nem tiltottam semmit, de ebből a szempontból kicsit rosszabb helyzetben volt, mint a kortársai, hiszen ő egyből megkapta volna, hogy „Na, a Zacher fia betépett!”. Ezen kívül ő állandóan hallotta tőlem otthon a sztorikat, és azért ez teljesen más egy olyan szülő szájából, aki csak aggódik, de nem ért a témához, ugyanis itt nem arról volt szó, hogy meg ne lássam még egyszer, hogy pia van a kezedben… Ez tényleg a családi minta, amit említettem, hogy nem mindegy, mit mutatunk a gyereknek. Nem fog összedőlni a világ attól, hogy elszív egy spanglit, de nem is kell adni alá a lovat, hogy ez így rendben van. Ha ezt megérti, akkor lesz képes minden helyzetben jó döntéseket hozni – akkor is, ha én nem vagyok ott, például egy buliban. Ha megvan mögötte a család, a közösség, akkor nem fog belecsúszni semmibe. Ettől persze még lehetnek keretsértések: én sem voltam angyal egyetemistaként, de nem lettem se alkoholista, se kábítószeres, se szerencsejáték-függő. Azért nekem is vannak függőségeim, de ezekkel egészen jól ellavírozgatok az életben.

• 

  Milyen függőségei vannak?

• A munka – az egy nagyon komoly függőség. Ez csak azért veszélyes, mert az ember nem érzi, hogy mikor kellene pihennie. Én bagoly típus vagyok, 4-5 órát alszom, ami nekem elegendő, de tudni kell, hol a határ. Részben a futás is egy függőség, de ezt most sajnos nem űzhetem. Feszült is voltam tőle, ettem a csokit, néztem a sorozatokat, és közben sokkal többet pipáztam, mint egyébként. A cigaretta sosem jött be, de 15 éves koromban elkezdtem pipázni, pedig a legtöbb fiatalnak nem ízlik, mert csípi a nyelvüket. Én hű lettem hozzá, mára legalább négy-ötszáz pipából álló gyűjteményem van. Az édességet mindig szerettem, mert az egy nagyon-nagyon jó dolog.

A dédnagyapám unokatestvére, Franz Zacher volt Metternich herceg cukrásza, ő a Sacher-torta kitalálója. A torta története onnan ered, hogy a herceg lányának esküvőjére olyan tortát kellett kreálni, amiből hatalmas adagot lehet sütni, és sokáig friss marad. A frissesség záloga egyébként a csokipáncél – ha az minőségi alapanyagokból és jól van elkészítve, a torta akár hat hétig is eláll.

• Megvan az eredeti recept?

• Megvan, de én a konyhát csak annyira ismerem, hogy ott van a hűtőszekrény… Az apám és a bátyám sem sűrűn jártak a konyhába, csak a fiam törte meg a hagyományt, ő szeret főzni, csirkéből például szinte már mindent meg tud csinálni, szóval velem ellentétben ő eljegyezte magát a konyhával.

• Az orvosi pályán azért követi a családi hagyományt?

• Nem, ő szerencsére építészmérnök lett. De ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen folyton azt látta gyerekként, hogy apa nincs otthon, apa ügyeletes, apát éjszaka behívták a kórházba. Gondolom, ez senkit nem inspirálna arra, hogy ő is ezt akarja csinálni. Azért is örülök, hogy nem orvos lett, mert így nem kell a hasonlítgatástól szenvednie folyton. A fiam egy hihetetlenül tehetséges ember, zseniális érzéke van ahhoz, amit csinál, a kreativitását biztosan az édesanyjától örökölte. Örülök, hogy nem kell együtt élnie azzal a teherrel a szakmájában, hogy ő a Zachernek a fia…

Az interjú teljes terjedelmében a Szimpatika.hu oldalon olvasható.