360 tipp ínyenceknek – Balaton gasztrokalauz
Kilencedik alkalommal jelent meg a legjobb Balaton parti helyeket bemutató, a Magyar Konyha nyári lapszámához ajándékként hozzácsomagolt könyvecske: idén 360 étterem, vendéglő, kocsma, strandbüfé, újhullámos kávézó, sörfőzde, kézműves hamburgerező és pékség szerepel a kiadványban, köztük 65 új hely, ami jórészt idén nyáron nyitott. Vinkó József főszerkesztővel beszélgettünk a kínálatról.
Nemcsak éttermekről van szó. A rengeteg hely közül, hogyan válogattatok a gasztrokalauzba?
Hat régióra osztottuk a Balaton, 360 fokban körbejártuk a tavat. Pontosabban körbeettük. Minden régiónak lett egy újságírója, aki alapos kutatómunkával és persze teszteléssel, feltérképezte a helyi kínálatot. Az már csak a véletlen műve, hogy épp 360 jó helyet találtunk.
Fontos, hogy ez nem egy rangsor. Idén is azt a hármas egységet kerestük, ami például Provence vagy Toszkána népszerűségének lényege is. A minőségi termelőt, a kreatív séfeket és vendéglátósokat, és a minőségre igényes közönséget. Ez a kohézió egyre erősebb.
Hogyan hatott az elmúlt, kritikus másfél év a balatoni vendéglátásra?
A járvány nemhogy megtörte volna a lendületet, ellenkezőleg, stílusbeli sokszínűség, kreativitás és ötletesség jellemzi a legtöbb helyet. 65 új hely került a kalauzba, ezek legnagyobb része idén májusban vagy nyár elején nyitott meg.
Egyre változatosabb az étlap is. A hagyományos balatoni konyha, a helyi alapanyagokra épülő beach food mellett idei újdonság a hamburgerezők, a BBQ és grillező helyek számának növekedése. Ma már nehezen találunk olyan minőségi éttermet, strandbüfét vagy delikátboltot, ahol ne használnák, vagy árulnák a balatoni régió termékeit. Az igényesebb vendégek már jól ismerik a balatoni alapanyagokat, a keszthelyi tokhalat, a tapolcai pisztrángot, a fenyvesi angus marhát, a tekeresvölgyi sajtot, a szemesi spárgát vagy a Péklány kovászos kenyereit. Régi álom válik ezzel valóra: kialakulni látszik a termelő-vendéglős-vendég regionális kapcsolata, minden színvonalas konyha alapja. Mindehhez kellett persze a borászok támogatása, a közösségi terek, piacok összefogása, és annak felismerése, hogy a balatoni vendéglátás nemcsak üzleti vállalkozás, hanem életérzés is. Valójában mi ezt az életérzést kerestünk.
Szinte hallom, ahogy most sokan felsóhajtanak, hogy ez milyen drága!
Hozzászólás zárolva.