Frei Tamás itthon vészeli át a második hullámot

Az íróként is számon tartott Freit már a televíziózás előtt érdekelte a kávé, gyakorlatilag végigkísérte az életét. Az amerikai egyetem után kezdett dolgozni a Magyar Rádióban. Forró helyszínekre utazott, háborúkba, zűrzavaros szituációkba, például a szomáliai polgárháborúba. Így jutott el a kilencvenes évek elején Medellínbe, a Pablo Escobar-féle kolumbiai kábítószer-háború kellős közepébe. Amikor már nagyon veszélyessé vált a helyzet, autóbombák robbantak, felment a hegyekbe. Így jutott el életében először egy kávéültetvényre, ahol olyan fantasztikus kávét ivott, amilyet addig még soha – ekkor vált szenvedélyévé.

„Amerikában, New Jersey-ben és Floridában vannak partnereink, főleg a kávéhoz kötődő ízesítőtechnikák miatt, de sokat járok dél- és közép-amerikai ültetvényeken is. Persze más irányban is mozgunk, nemrégiben szerződést írunk alá, mert kávéfarmot szeretnénk bérelni Laoszban. Szóval azon felül, hogy már nyolc országban vannak Cafe Frei kávézók, amúgy is elég szövevényes ez az üzlet. Sok utazással és kapcsolattartással jár. Szeretném elérni, hogy a cserjétől a csészéig minden lépést, beleértve a termesztést is, mi magunk csináljunk.”

Mint mondja, már nem bújik elő belőle a riporter, már csak a regényíró éne válik érdeklődővé. Könyvei eseményei nagyon intenzíven a minket körülvevő világban játszódnak. Most készül a hatodik, a Peking szindróma című regénye. Még ma is egy jó kávé mellett alapos lapszemlével kezdi a napját, öt és fél nyelven. A „fél” az a francia.