Nem akarunk megfőni a városokban!

Tűzoltás

A nagyvárosoknak ezért valamit tenniük kell, hogy elviselhetőbbek legyenek azok a nyári napok, amikor a hőség extrém módon megemelkedik, és tartóssá válik.

Ez sokkal többet jelent annál, hogy a városi hatóságok párakapukat helyeznek ki, vizet osztanak vagy beengedik az embereket a légkondicionált mozikba, bevásárlóközpontokba, középületekbe, a templomokba.

Tudatos tervezés és fejlesztés kell, stratégiai szintű előre gondolkodás, hogy elviselhetőbbé, egyáltalán túlélhetőbbé váljanak nagyvárosaink.

Zöld és kék felületek vehetik fel a küzdelmet a hő ellen

A probléma a globális felmelegedésen kívül a városok jelenlegi kialakításában rejlik.

A sötét aszfalt, a sok betonfal, a cserép és a kő magába szívja és ontja magából a meleget, amit sem a gyéren telepített fák, sem az egyre ritkuló, akkor viszont özönvíz-szerűen ránk zúduló nyári esők nem tudnak érdemben ellensúlyozni.

Emiatt a sűrűn beépített belvárosi részeken lényegesen nagyobb az átlaghőmérséklet, mint a város határában, illetve azon kívül.

A belső negyedekben 4-5, esetenként 10 fokkal is melegebb lehet, mint a külvárosokban.

A pesti belvárosban is 10 fokkal melegebb a felszíni hőmérséklet egy melegebb nyári napon, mint a budai kerületekben, és annak is a (ténylegesen) hegyi részén.

Ezt a hatást hívják városi hőségsziget jelenségnek. Ennek kezelésével pedig a következő évtizedekben mindazon város vezetésének aktívan foglalkoznia kell, amely a helyzet megoldásán dolgozni kíván.

Az extrém hőségre a városoknak több szinten kell reagálniuk.

Szintet lépni

Az első szint (amit már cikkünkbe korábban is említettünk) az azonnali segítség, a párakapuk kialakítása, a vízosztás, vagy a klimatizált helyek megnyitása.

A C40 tanácsai szerint emellett fontos a lakosság figyelmét felhívni, hogy ilyenkor fokozottan figyeljenek idős vagy egyedül élő szomszédainkra, a hajléktalanokra és más, veszélyeztetett csoportokra.

Ezek azonban csak tüneti kezelések, érdemben nem segítenek a hőségsziget jelenség kezelésében.

A városok azzal tehetnek a legtöbbet az extrém hőség ellen, hogy növelik a zöld és kék felületek arányát, vagyis több növényt és több vizet terveznek a városi terekbe.

Itt nem csak arra kell gondolni, hogy legyen több park vagy szökőkút a városokban. A hőségszigethatás kialakulásáért leginkább a sok beépített felület a felelős, ami magába szívja, majd visszasugározza, ontja magából a meleget.

Ha viszont az utca egy részét növényzet fedi, azok magukba szívják a meleget, párologtatnak, ami hűti a fák, bokrok közvetlen környezetét is. A vízfelületek, szökőkutak szintén párásítják, és így hűtik a városi levegőt, de vissza is verik a napfényt.

Megoldást jelenthet, ha a tetőket, erkélyeket, udvarokat és a falakat borítják növényekkel.

A belvárosi udvarok zöldítése is jó példa, amire már most is van pályázati rendszer Budapesten. Évek óta működik az OTP Bank társasházi pályázati rendszere, ami a lakóközösségek ötleteit díjazza, viszonylag csekély összeggel, de általában a zöld, környezetvédő pályázatok a nyerők.

A szélcsatornák szerepe is egyre fontosabb a nagyvárosokban.

Ha ismeri a város vezetése az útvonalakat, akkor tudatosabban kezelheti a város fejlődését, például azzal, hogy nem enged nagyobb építkezéseket a fontos szélcsatornákba.

Budapesten ez például egy évtizedes problémát jelent, az óbudai úgynevezett faluház például a budai hegyek felől lezúduló friss (esetenként hűvös) levegő útjában áll, egy korabeli szélcsatornát torlaszol el. A hatalmas szalagház elbontása nem reális opció, és megmaradása esetén sincs mód semmilyen áthidaló megoldásra. Itt tehát – szó szerint – falakba ütközünk.

A remény hal meg utoljára

Amíg azonban ezek a sok pénzt, és hosszú időt igénylő városátalakító tervek meg nem valósulnak, marad a légkondi, a ventilátor és a hetekig tartó szenvedés.

És arra is felkészülhetünk, hogy gyakorlatilag minden nyáron ez már be is fog következni.

(c40.org)