Adriai anzix – Sibenik
Sibenic csendes. Különösen reggel 7-kor. A 6.20-as hajóval jöttünk át Prvic szigetről, körülnéztünk a piacon. Kedvelem ezeket a kora reggeleket. Még hűvös a levegő, de a tiszta napfényben már ott van a későbbi forróság ígérete. Üresek az utcák, nincs turista áradat (most amúgy sincs), csak a helyiek sietnek beszerezni az aznapi ebédre, vacsorára való friss halat, zöldséget. Még langyos a burek, a kávé illata úszik a levegőben, a nyitásra készülő kávéházakban pakolják ki a székeket a teraszokon.
Alig néhány utcával arrébb a Szent-Jakab katedrálisban (az UNESCO világörökség része), épp mise van. A nyitott ajtón át kihallatszik az orgona hangja és a hívek éneke. Közelebb lépek, hogy bekukucskáljak, közben egy középkorú férfi siet el mellettem. Elkésett az istentiszteletről, de azért a bejáraton lévő tábla mellett, ami a látogatókat az illő viselkedésre és öltözékre figyelmezteti, megtorpan. Rám néz, majd határozottan megkopogtatja a jól értelmezhető piroskeretes ikont, miszerint fedetlen vállakkal, lábbakkal senki ne lépjen be. Eszembe se’ jutott, mosolyogva nyugtázom az intelmet.
Nem először járok itt, de minden alkalommal elvarázsol az épület. Az egykori püspöki székhely impozáns bazilikájának építészeti érdekessége, – többek között – hogy egyetlen téglát vagy fa alkatrészt sem tartalmaz.
Anyaga korculai, braci, rabi és krki kő és márvány. Még a dongaboltozat is tartóhoronyba csúsztatott nagy kőlapokból készült! Micsoda tudás és teljesítmény volt ez a 15. században! Homlokzatán filigrán részletességgel faragott szobrok, a kapu kőoroszlánjai a velencei mesterek keze nyomát őrzik. A bazilika építését 1431-ben gótikus stílusban kezdték, majd több reneszánsz mester irányítása alatt, több mint hét évtized múltán fejezték be.
A kőházak olyan közel néznek egymással szembe, hogy felnézve csak egy keskeny csíkban látni köztük az eget. De nem is ezért érdemes hátrahajtott fejjel nézelődni. A homlokzatokon mívesen faragott ablakkeretek, régi paloták egykori pompáját idéző cifra zárókövek a régi mesterek tudását dicsérik.
A kikötő felé visszakanyarodva még betérek a piacra. Férfiököl nagyságú, zamatos dalmát paradicsomok, illatos dinnyék, körték, nyíló világhoz hasonló hamvaszöld articsóka, diónyi méretű mélybíbor cseresznye kelletik magukat. Hamar tele lesz a kosaram. Visszaúton a hullámokat bámulva az jut eszembe, milyen rég volt részem ilyen nyugalomban. A hajómotor csendesen dohog, a sirályok rikoltoznak a fejem felett, a tenger azúr színétől káprázik a szemem. Hálás vagyok, hogy itt lehetek!
Hozzászólás zárolva.