Aki megmutatta Kínának Magyarország rétegeit

Az üvegművész tíz éve él Ázsiában. A gödöllői dombságból, az apró, Gomba nevű faluból jutott el Japánon és Hongkongon keresztül Sanghajba.

• Utánanéztem  a szülőfaludnak, gyönyörű vidék. Mit adott neked, hogy egy ilyen helyen nőhettél fel? 
• A természet szeretetét. Amikor nem iskolában voltunk, akkor kint játszottunk az utcán vagy az erdőben, a mezőn, felpattantunk páran fiúk a biciklire, és akkor egész nap ki tudja, hogy hova jártunk.

• Innen az ihlet, hogy több munkádon is látni állatalakokat?
• A természet mindig inspiráció. Az emberek hajlamosak eltávolodni tőle, és úgy gondolni rá, hogy nem vagyunk a részei. De hogyha megfigyeljük ezeket az állatokat, növényeket, rovarokat, rengeteget tanulhatunk tőlük, mert egyensúlyban vannak a rendszerrel, amiben élnek. Japánban is először vidéken dolgoztam, az fantasztikus volt! Lényegében városi környezetben, de úgy kell elképzelni, hogy pár ház, aztán rizsföld, aztán megint pár ház, rizsföld, és darumadarak, meg mindenféle madarak voltak mindenhol. Ott egy érdekes barátságom is szövődött – egy sassal.

• Egy sassal?!
• Ebédidőben kijöttem a stúdióból, szerettem a rizsföldeknél sétálgatni. A rizsföldek körül rengeteg állat van, békák, kígyók, azok vonzzák a madarakat, és a nagyobb ragadozók is ott vannak a közelben. Észrevettem, hogy egy sas köröz a rizsföld fölött, a varjak megtámadják, és próbálják ellopni tőle a zsákmányát. Aztán egyszer csak elejtette, de repült utána, és elkapta. Volt nálam egy csokis kifli, amit ott eszegettem a szünetben, és elkezdtem gondolkodni, hogy ha a zsákmánya után repül, akkor a csokis kifli után is repül-e? Feldobtam a csokis kiflit, és meglepetésemre le kellett hajolnom, mert lecsapott! Hatalmas volt! A rizsföldek között nem annyira széles az út, de a szárnya letakarta az egészet. Óriási madár volt. Aztán rájöttem, hogy a csokis kifli nem a legjobb neki, úgyhogy vettem olyat, amiben volt egy kis virsli, és azt dobáltam. Odáig jutott a dolog, hogy egy pár hét múlva ebédidőben már ott ült az oszlopon a sas, és várt, hogy mikor jövök.
• Japán után Kínába kerültél, ott hogy fogadtak? 
• Amikor Kínába jöttem, és mondtam, hogy üvegművész, üveggravírozó vagyok, akkor elég furcsán néztek, hogy jól van, de hát miért nem gravírozol jáde követ? Az az igazi! De mondtam, hogy nem, az egy más stílus. Akkor ezen még nagyon meglepődtek, de ma már egyre több ember fölismeri az értéket az üvegben is.

Facebook hozzászólás