Viczán Zoltán üvegművész
Aki megmutatta Kínának Magyarország rétegeit
Termékfejlesztési igazgató egy Disneyhez kapcsolódó cégnél, amely az egész világon ajándéküzleteket működtet. Emellett saját műalkotásain dolgozik: üvegművész. Egy sanghaji galériában találkozott Baisanszki Zsanett Viczán Zoltánnal, a Magyarország rétegei című kiállításának megnyitóján.
Ez egyébként egy nagyon érdekes különbség Japán és Kína között. Kínában az anyagot nem igazán tisztelik, ám a befektetett munkát, azt igen. Az anyagot csak akkor tisztelik, ha az drágakő vagy jáde, de az üvegnek, vasnak, fának nem nagyon van tisztelete. Japánban viszont az anyagot is tisztelik, és ott úgy nyúlnak hozzá az üveghez, hogy ez látszik. A legapróbb részletre is figyelnek, a legegyszerűbb anyagot is maximális odafigyeléssel dolgozzák ki.
- Tapasztalataim szerint kevesen maradnak olyan hosszú ideig Ázsiában, mint te. Sokan azt mondják ez a kultúra nagyon más, nehéz megszokniuk, egy idő után haza vágynak. Szerinted, te miért maradtál ilyen sokáig?
- Biztos, hogy nagyon más a kultúra, és megvannak a kihívásai. Hogy is mondjam? Az itten kultúra befolyásol minket, de az fontos, hogy egy biztos alapot hozzunk magunkkal, és azt ne hagyjuk lemorzsolódni. Mert ha hagyjuk, akkor az ember vagy teljesen meghasonul, és elveszti a lényegét, vagy el kell szökjön haza, mert kínozza a honvágy. Lehet, hogy azért sikerül nekem ezt kezelni, mert a kultúrát én magammal hoztam, arra nem úgy tekintek, mint valamire, ami elveszett vagy elmúlt, hanem az itt van velem, és használom is. A Magyarország rétegei kiállításommal is próbálom erősíteni.
- Azt mondtad a megnyitón, nyugodtan érjünk hozzá bizonyos műveidhez. Nem ez a szokványos hozzáállás.
- Általában a művész elrejtőzik a stúdiójában, készít valamit, azt felteszik a falra. Az emberek odamennek, megnézik, és vagy megértik, vagy nem. Én szeretem, amikor ez kicsit interaktívabb, és a látogatók a részévé tudnak válni az alkotásnak. Ezért is érdekesek a tükörből készült rétegelt munkák. A fényes réteg lepolírozása ad egy mintázatot, de ami tükröződik a tükörben, az is ad egy mintázatot. Aztán ezzel lehet játszani, hogy ki hogyan viszonyul hozzá. Valaki szelfizett, valaki úgy állt a tükörhöz, hogy mások tükröződjenek benne, valaki próbált úgy képet csinálni, hogy semmi ne tükröződjön benne – neki volt a legnehezebb dolga. Ezáltal nem csak én vagyok kreatív, hanem ők is.
- Tulajdonképpen az is egy réteggé válik, aki tükröződik?
- Igen, ez a megnyitón különösen érvényesült, mert ugye, Magyarország rétegeiről volt szó, és számos magyar is eljött. Érdekes érzés volt, amikor belenéztem abba a nagyobb munkába, amiről a kiállítás is kapta a címét, és a sok magyar ott tükröződött a Magyarország formában több ezer kilométerre az otthontól. Az egy nagyon értékes pillanat volt.
Hozzászólás zárolva.