Disszidens olimpikonok – sportesemény, mely ajtót nyit a szabad világra
Kriszcina Cimanovszkaja fehérorosz futót, miután edzőit kritizálta, erőszakkal akarták Tokióból Belorussziába toloncolni. Az olimpikon azonban ellenállt, és a japán főváros repülőterére menekült, majd Ausztrián keresztül Lengyelországba repült, ahol is politikai menedékjogot kért és kapott. A történtek kapcsán felidézzük azokat az eseteket, amikor a nyugati világban megrendezett versenyen döntöttek úgy olimpikonok, hogy nem térnek vissza hazájukba, hanem disszidálnak.
A magyar férfi vízilabda csapatnak ebben a helyzetben kellett összecsapnia a szovjet válogatottal. A melbourne-i vérfürdő néven ismert mérkőzés a magyarok győzelmével végződött, 4-0-ra vertük a szovjeteket. Zádor Ervin pedig vérző fejjel szállt ki a medencéből.
Az ötkarikás játékok befejezése után nehéz döntés várt a csapat tagjaira: haza kívánnak-e menni a szovjetek által megszállt országba, vagy kint maradnak, és új életet kezdenek a befogadó nyugati országokban. Végül a 83 tagú olimpiai csapat fele nem tért vissza Magyarországra, sokan pedig közülük az Egyesült Államokban talált új hazára.
Tokió, 1964
1964-ben két magyar olimpikon is úgy döntött, hogy nem tér haza a japán fővárosban rendezett első a ötkarikás játékokról. Döntésükben világpolitikai megfontolások is közrejátszottak. Ez volt ugyanis az az év, amikor a szovjet párt éléről eltávolították a desztalinizációban élen járó Nyikita Szergejevics Hruscsovot. Leváltása után pedig az a Brezsnyev került a pártfőtitkári székbe, akiről akkor még nem sokat lehetett tudni, de az 1968-as csehszlovákiai bevonulás, a Prágai Tavasz eltiprása már egyértelműen jelezte, mi várható tőle.
A két magyar sportoló, attól tartva, hogy ez nem jelent jó irányt Magyarországon sem. Kádár és Hruscsov baráti viszonya közismert volt. Ezért úgy döntöttek, hogy az Egyesült Államokba disszidálnak. A kenus Törő András hajómérnök lett, és a következő két olimpián már amerikai színekben versenyzett. A másik disszidens Balla Gábor sportlövő volt, ő csatlakozott a légierőhöz, ahol folytatta a versenyzést.
1964-ben az innsbrucki téli olimpiai játékokon is voltak távozók: a Német Demokratikus Köztársaság szánkó csapatának egyik tagja, Ute Gaehler nem ment a többiekkel vacsorázni, hanem az éj leple alatt inkább az NSZK határ felé vette az irányt.
München, 1972
Az 1972-es müncheni olimpián összesen 117 sportoló döntött úgy, hogy nem kíván hazatérni az elsősorban az izraeli atléták meggyilkolásáról hírhedtté vált nyári ötkarikás játékok után. Ez a legmagasabb szám, ami a modern kori olimpiák történetét illeti. Ám a legtöbb olimpikonról csak nagyon töredékes információk állnak a mai napig a rendelkezésünkre.
Hozzászólás zárolva.