Facebook hozzászólás
1 323

A kerámiázás segítségével gyógyult fel az agyvérzésből a 24 éves Danó

„Évekbe telt míg el tudtam fogadni a helyzetem, de ma már csak hálát érzek”

A Facebookon láttam meg először a kerámiáit, rögtön beléjük szerettem, mert csak úgy ragyogtak a boldogságtól. Színesek, vidámak, formásak voltak, azonnal akartam én is egyet magamnak. Például a gránátalmás tányért. Az oldalára kattintva nyilvánvalóvá vált, hogy itt jóval többről van szó, mint kézzel készített kerámiákról. Ezek a tárgyak valakinek az álmait, a művészetét, az ügyességét, sőt az élni akarását képviselik. Így ismertem meg a 24 éves Németh Daniellát vagy, ahogy mindenki szólítja: Danót.

Danó 16 évesen kapott agyvérzést, ami után mindent újra kellett tanulnia. Évekig tartó harc és küzdelem várt rá. Lebénult, és csak az egyik kezét tudja használni, ennek ellenére megtalálta azt a kreatív alkotómunkát, mely teljessé teszi a napjait. Szüleivel és  testvéreivel Pécsett él. A testvérével közös vállalkozásuk a Danó Ceramics pedig egyre jobban virágzik.
Danó saját készítésű kerámiájával Fotó: danoceramics.com
  • Volt valamilyen alapbetegséged, ami előidézte az agyvérzést vagy teljesen váratlanul történt?
  • Az egész 2013 szeptemberében történt, és úgy csapott le rám az agyvérzés, mint egy villámcsapás. Addig teljesen rendben voltam, nem voltak előzmények, melyek arra utaltak volna, hogy baj van. Aztán egyszer csak elvesztettem az eszméletemet és összeestem. A helyzet súlyos volt, nagyon súlyos, az első napon a kórházban három agyműtétet végeztek rajtam. Egy hét közvetlen életveszély után a mélyaltatásból elkezdték felébreszteni, de nem tértem magamhoz. Kómában maradtam hosszú-hosszú ideig. Az orvosok tehetetlenek voltak, azt hitték, már soha nem térek vissza. Öt hét múlva felvittek a Bethesda Gyermekkórházba Budapestre, ahol még további két hónapot töltöttem kómában.
  • És aztán egyszer csak magadhoz tértél, mint a filmekben?
  • Egyáltalán nem úgy történt, mint a filmekben, inkább egy folyamat volt  Egy hónapig nem tértem teljesen magamhoz, nem fogtam fel semmit abból, ami körülöttem történik. Olyan volt akár egy rossz álom, ami nem akar véget érni. Amikor végre teljesen öntudatomnál voltam és megértettem az állapotom, végtelen kiábrándultságot éreztem csak. Tele voltam csövekkel, mesterségesen etettek, se beszélni, se mozogni nem tudtam, és a fél koponyacsontom is hiányzott. 

  • Gondolom hosszú munka és évekig tartó rehabilitáció várt rád.
  • Rengeteg helyreállító beavatkozásom volt, fantasztikus orvosokkal találkoztam, akik hihetetlen technikák segítségével tettek meg mindent a gyógyulásom érdekében. A hiányzó koponyacsontomat például egy 3D-s nyomtató segítségével alkották meg, amelyhez 120 év garancia is jár. Végül elértük, hogy a bal kezemet teljesen jól tudom mozgatni. Segítséggel fel tudok állni és meg tudok tenni pár lépést is, de a jobb kezem teljesen béna és többnyire kerekesszékkel közlekedem.
  • Hogyan lehet ezt lelkileg feldolgozni, főleg ilyen fiatalon? Az lenne most a dolgod, hogy ismerkedj az élettel, szórakozz és megéld a legszebb éveid?
  • Az orvosoktól tudom, hogy egy agyvérzés után az azt követő első év a legfontosabb, mert az olyankor még plasztikus az agy és ez növeli a gyógyulás esélyét. Sajnos én pont ebben az időszakban egyáltalán nem voltam együttműködő. Egyszerűen képtelen voltam elfogadni, ami velem történt. Mindenkinek és mindennek ellent mondtam, hallani sem akartam rehabilitációról, logopédusról, gyógytornáról, pedig a szüleim mindent megtettek értem, még Budapestre is felköltöztek miattam. A lázadásomat az orvosok sem tudták kezelni, így a tervezett hat hónapos utókezelés helyett három hét után hazaküldtek az Országos Rehabilitációs Intézetből, így muszáj volt minden terápiát magánúton intézni.

  • Végül mi, illetve ki segített át a holtponton?
  • Évekbe telt mire el tudtam fogadni a helyzetem és megértettem a szüleim helyzetét is. Bár hívő családba születtem és én is hívő voltam, mégsem volt teljes a hitem. Aztán elérkeztem egy olyan ponthoz, amikor düh, csalódás, követelődzés és önzés nélkül tudtam teljes szívemből Istenhez fordulni. Attól kezdve csak hálát érzek. Azért mert életben maradtam, mert újra tudom értékelni a napjaim, mert képes vagyok alkotni, ráadásul olyasmit, ami másoknak tetszik.
  • Ez gondolom a kerámiázást jelenti. Hogyan találtál rá?
  • Anyukám van itthon velem, ő gondoskodik rólam, az ő ötlete volt a kerámiázás is. Eleinte csak rehabilitációs céllal csináltam, mert a kézügyesség fejlesztése pozitívan hat az agyi folyamatok fejlődésére is. El akartam végezni egy fazekas tanfolyamot, de rá kellett jönnünk, hogy szinte az összes tanfolyam olyan helyen van, amit nem lehet akadálymentesen megközelíteni. Ezért az anyukám ment el helyettem az oktatásokra, és amit megtanult, utána nekem is megtanította, illetve egy kézre adaptálta. Eleinte nem különösebben érdekelt, mivel én nem voltam annyira kreatív beállítottságú, mint ő. Viszont amikor elkezdtem vezetni a @ceramics.lovers és a @ceramicsvideos instagram oldalakat, rájöttem, hogy micsoda gyönyörűségeket lehet csinálni.
  • Mikor kezdted mindezt hivatásszerűen csinálni?
  • Tavaly októberben vettük meg a saját kemencénket, és azóta folyamatosan dolgozunk. Sokat fejlődtünk. Közben kitalálták a szüleim, hogy Pesten nincs olyan sok lehetőség a rehabilitációra, nagyon nagyok a távolságok, ezért visszaköltöztünk Pécsre. Külön érdekesség, hogy két házat is felépítették a hét év alatt csak amiatt, mert nekem akadálymentes környezetre volt szükségem és soha nem találtak megfelelő ingatlant.

Új kerámia levelek a rusztikus szetthez. Csütörtöktől a webshopban.

#egykezeskerámia #afterstroke #keramialevel

Közzétette: Danó Ceramics – támogatói oldal – 2021. május 17., hétfő

  •  Mikor indult útjára a vállalkozásotok?
  • Február végén a testvéremmel közösen elindítottunk egy vállalkozást, akkor raktam föl az első bemutatkozó videómat. Anyukám megcsinálta a webshopomat, amit nem sokkal később el is indítottunk. A shopnak szinte azonnal nagy sikere lett és az első bevételekből tudtam venni egy mángorló-nyújtó gépet is. A design tervezést és az egykezes technológia kidolgozását az anyukám végzi. A Támogatói oldalt már korábban létrehoztuk, eredetileg azzal a céllal, hogy segítséget szerezzek a rehabilitációmhoz. A támogatások jogi háttere viszont nagyon bonyolultnak tűnt, ezért azt találtuk ki, hogy inkább indítunk egy vállalkozást és a befolyt bevételből finanszírozzuk a rehabilitációmat, a támogatók pedig egy kézzelfogható ajándékot kapnak. Mostanra viszont sok olyan vásárlóm is van, akinek ténylegesen a kerámia tetszik és nem támogatni akar. Van aki nem is tudja, hogy egy kézzel készítem a kerámiákat.
  • Milyen kezelésekre lenne még szükséged ahhoz, hogy javuljon az állapotod?
  • Fizetős rehabilitációs lehetőségekből elég sok van, de mind nagyon drágák. Alapesetben szükség lenne minden nap 1 óra gyógytornára és hetente két-három logopédia foglalkozásra. Jó lenne kognitív fejlesztésre is járni, az írást és az olvasást tovább fejleszteni, illetve a masszázs is nagyon sokat hozzátesz az állapotom javulásához. Ezenkívül vannak sokkal sokkal drágább lehetőségek is, mint például robotikával segített járás stb.
  • Mesélj kicsit a terveidről is.
  • Rehabilitációs mentor szeretnék lenni, hogy segíteni tudják a tapasztalataimmal a hozzám hasonló helyzetbe került embereken. Sajnos csak egyetlen egy ilyen képzés van ma Magyarországon, ám ehhez egyetemi végzettség szükséges. Ezért először leteszem az emelt szintű töri érettségit és szeptembertől kezdem el az egyetemet, ha minden jól megy. Természetesen emellett folytatni fogom a kerámiázást is.

További sikertörténetek:
A kedvenc hobbim az álmaim valóra váltása
Amikor festek szerelmes vagyok



Facebook hozzászólás
További cikkek

Hozzászólás zárolva.

GASZTRO

KUL-TOUR

1 / 158

KUL-TOUR

Kedves Olvasónk!
Ha érdekli ez a téma, és szeretne heti hírlevelet kapni a témában, vagy értesítést a megjelent új cikkekről, kérjük, adja meg nevét és e-mail címét!