Szúrja a szemed a szemét?
Fuss, tekerj, és szedd össze
Hallottátok már a plogging kifejezést? Svédül a ‘szedd fel’ és a ‘kocogás’ szavak keresztezése. Arra találták ki, hogy az emberek futás, vagy kocogás közben zsákokba gyűjtik a szabadban levő szemetet. A plogging ötlete Svédországból származik, de mára már az egész világon népszerű lett, olyannyira, hogy egy magyar, egy svájcival Kínában alapított ilyen futóklubot. Kocogás közben pedig úgy ismerik meg az országot, ahogy egy turistacsoporttal sosem lehet. Sógor Katival két futás közben beszélgettem Sanghajban.
A szemétkérdés egyébként azért is nehéz ügy itt, mert a kínai társadalomba nem olyan általános a jólét, mint Európában. Nemrég jutottak csak el odáig, hogy a nélkülözés évtizedei után végre megvehetnek dolgokat. Erre meg én azt mondom nekik, hogy ezt ne vedd meg, mert ez rossz a környezetnek.
Említetted, hogy sokat utazol. Mi az, ami a legmeglepőbb Kínában?
Talán a sokszínűség. Nagyon kényelmes, hogy mindenütt tudod használni a kínai pénznemet, megérteted magad mandarinul, ugyanakkor mindenütt megvannak a helyi nyelvjárások, teljesen mások az ételek, elmehetsz egy muszlim közösségbe, megnézhetsz egy mecsetet. A kínai nagyvárosokban a megszokott mindennapok menetrendje teljesen más, mint vidéken. És a táj! Amikor kilépek az ajtón, és ott vannak a 6-7000 méteres hegyek, az egy olyan extra élmény, ami nagyon fel tud tölteni. Szerintem, amikor az ember elhagyja a nagyvárosokat, a kis falvakban ugyanazzal találkozik, amivel mondjuk Magyarországon is: rendkívül kedves, vendégszerető, nyitott, sokszor zárkózottnak tűnő, de egy mosolyra megnyíló emberekkel.
Milyen nehézségekkel találkoztál?
Vannak területek, ahova külföldiként nem engednek be. Az egyik legviccesebb élményem épp ehhez kapcsolódik. Egy kisebb városból akartunk egy biciklitúrát elkezdeni a barátommal, de abban a városban külföldiek nem szállhattak meg. Ugyanis külön engedély kell a hoteleknek ahhoz, hogy külföldieket fogadhassanak, és ezen a helyen nem volt ilyen szálláshely. A helyi buszjárat sem vett fel ezért külföldit. Mi ezt nem tudtuk, amikor jegyet akartunk venni a buszra, mondták, hogy „nem, nem! külföldi nem”. De mi igazból nem is akartunk a városban maradni, csak onnan akartunk elindulni, úgyhogy elmentünk a rendőrőrsre. A rendőr egy elég életrevaló figura volt. „Figyeljetek, siettek?” – kérdezte. „Egy óra múlva végzek a műszakommal, ha megvártok, elviszlek titeket az autómmal, szerintem nektek is jobb lesz, ha egy rendőr kísér majd.” Mellesleg ő is plusz pénzhez jutott, mindenki jól járt. Kedves volt, mert útba ejtette a kis faluját, és bevitt minket egy reggelizőhelyre, ahol megvendégelt. Közben a fél falu körbejárt minket. Mindenkinek nagyon tetszett ez a helyzet, ő is menőnek érezte magát, mi meg úgy voltunk vele, hogy jól van, akkor most megtapasztaltuk a helyi vendéglátást.
Hozzászólás zárolva.