Írók a szegény sorsú gyerekekért

Döntően a szavak embereként miként jutottál arra az elhatározásra, hogy cselekvő módon is beszállsz a magyarországi szegénység elleni küzdelembe, és a karitatív szándékot egy Facebook csoport működtetésével valósítod meg?

2016-ban kezdődött. Épp Budapesten volt dolgom, ahol villamossal mentem a Nyugatitól a Király utcáig. Láttam egy hajléktalan párt egy négy-ötéves kislánnyal, aki megkérdezte az apját, hogy hová megyünk. „Valami hídhoz, ma este ott leszünk” – válaszolt az apa. Nem akartam elhinni, hogy léteznek hajléktalan gyerekek. Mire felocsúdtam ebből az egészből, ők már leszálltak, és mentek tovább ezzel a hihetetlen monotonitással. Aznap éjszaka jutott eszembe, hogy megpróbálom felhasználni a kapcsolati tőkémet.

Megbeszéltük a kollégáimmal, jelenlegi segítőimmel, hogy létrehozunk egy Facebook-csoportot, ahol a szerzők árverésre ajánlanak fel dedikált könyveket, illetve kéziratokat. A csoport az Írók a szegény sorsú gyerekekért nevet viseli.

Miként választottad ki a célcsoportot , hiszen oly sokan vannak ma Magyarországon, akik támogatásra szorulnak.

Mindenkinek egy kicsit a sajátjaihoz húz a szíve. Kinek is tudnék leghatékonyabban segíteni, mint a helyi, nélkülöző, többgyermekes családoknak? Hiszen ismerem őket, hallottam a történeteiket, tudom miért tartanak ott, ahol. De ez nem volt mindig így. Az első évben egy budapesti hajléktalanszállót és gyermekétkeztetőt támogattunk, aztán több évig zeneiskolákat kerestünk meg, és azoknak a gyerekeknek vásároltunk hangszereket, akik ezt nem engedhették meg maguknak.

Majd a fülembe jutott, hogy a lányom osztálytársa több havi osztálypénzt nem fizetett be. Nem sokból tartott utánajárni, hogy öten vannak testvérek, a legkisebb pár hónapos, csak az anya dolgozik és egyszerűen nyomorognak. Akkor döntöttem el, hogy nekik és a hasonló helyzetben lévő gyerekeknek, illetve családjaiknak fogunk segíteni.

Ezután derült ki, hogy Hajdúböszörményben nem működik karitász szervezet, és a helyi görögkatolikus egyház szívesen venné, ha valaki felajánlaná a segítségét, adományát. Azonnal tudtuk, hogy ez nekünk szól. Körülbelül 400 ezer forint értékben vásároltunk tartós élelmiszert, az ünnepek közeledte miatt pedig karácsonyi ajándékokat a rászoruló gyerekeknek. Volt olyan is, hogy egy idős néninek fizettük ki a decemberi gázszámláját. Elhatároztuk, hogy most már nemcsak karácsonykor foglalkozunk ezzel, hanem havonta kivesszük az összegyűlt pénzt, és igyekszünk folyamatosan segíteni nekik.

Hogyan működik a segítő csoport? 

Ha a gyűjtésről beszélünk, akkor az főként technikai dolog. Van egy adminisztrátorunk, Ványai-Für Anita, aki feltölti a nevemben a kéziratokat, könyveket az oldalra, illetve Gálné Mező Ivett felelős a postázásért. Én tartom a kapcsolatot a költőkkel, szövegeket kérek tőlük, ők pedig általában azonnal postázzák, kivétel nélkül, mindig nagy lelkesedéssel. Vagy Budapesten beviszik az Írók Boltjába, mert ők is segítenek nekünk a gyűjtésben. Ez csapatmunka.

Bíztál benne, hogy az árverésre bocsájtott dedikált kéziratok megnyitják a pénztárcákat, és a bevétel , mint támogatás is jelentős mértékű lesz. De hogyan forintosítjátok a magyar irodalmat, mi, ki határozza meg az írásművek árfolyamát?

Nem tudtam, hogy ez sikeres lesz-e. Megpróbáltam és bejött. Vannak a csoporton belül állandó támogatóink, egy „keménymag”, akik nagyon sokszor licitálnak, mert ők is ugyanolyan missziónak érzik ezt a feladatot és munkát, mint ahogy mi is. Segíteni akarnak. Nem tudunk elég hálásak lenni nekik és mindenkinek, aki valaha licitált már, vagy aki követi az oldalunkat. A forintosítás nagyon egyszerű. Senkivel nem kivételezünk, legyen az „nagy név” vagy kezdő. A kéziratok 1000 Ft-ról indulnak, a könyvek pedig 3000 Ft-ról. Sok esetben ennek többszöröse gyűlik össze.

Mennyire volt nehéz, vagy éppen könnyű összeverbuválni azt az írócsapatot, amelyik kéziratokkal látja el a rendszeres online árveréseket? Kik a résztvevők?

Sokan csak hallottak a csoportról, mert nyilvános a név és cím, ahová várjuk a könyveket, verseket. De többekkel, főleg ismerősökkel veszem fel én a kapcsolatot és írom le, hogy tulajdonképpen miért is lenne jó, ha csatlakozna a csoportunkhoz, és támogatna bennünket egy dedikált verssel vagy könyvvel. Nem sok elutasítást tapasztaltam eddig. Sőt, volt, hogy számomra ismeretlen (értsd: magát a szerzőt nem ismertem, nem pedig a munkásságát) írókkal is felvettem a kapcsolatot, mindenki örömmel vette a felkérést.