Pulyka és fagyöngy
Ma is a dickensi hagyomány szerint ünneplik a karácsonyt az angolok?
Sokan Charles Dickensnek és az ő 1843-ban megjelent Karácsonyi ének című regényének tulajdonítják azt, hogy ezt a jeles napot abban a formában, olyan világi rítusok szerint ünnepelik meg manapság is Angliában, ahogy az a könyvben szerepel.
Egyik éjszaka megjelenik házában a hét évvel korábban elhunyt üzlettársának, Jacob Marley-nak a szelleme. Marley, aki életében ugyanolyan ember volt, mint Scrooge, most nehéz láncokat cipelve járja a világot. A kísértet közli Scrooge-dzsal, hogy lelketlensége miatt karácsony előtt három másik szellem látogatja majd meg, három egymást követő napon.
Az első, az elmúlt karácsonyok szelleme Scrooge szomorú gyermekkorát idézi fel, elmúlt karácsonyait, és egyben megmutatja azokat az eseményeket, amik Scrooge jellemének kialakulásához vezettek.
A következő, a jelen karácsony szelleme megmutatja neki unokaöccse és alkalmazottja otthonát. Cratchit szegény ember, kevés a fizetése, nincs pénze mozgássérült kisfia, Tim kezeltetésére sem. Scrooge a látottak hatására sajnálni kezdi a kisfiút.
A harmadik, a jövő karácsonyainak szelleme megmutatja Scrooge-nak, milyen lesz a jövő, ha nem változtat viselkedésén. Ez a szellem a legfélelmetesebb, nem beszél, külseje a „nagy kaszást” idézi fel. A szellem megmutat Scrooge-nak egy letakart halottat, akiről senkinek nincs egy kedves szava, és akinek a halálán mindenki örvendezik.
Azt is megmutatja, hogy alkalmazottjának fia meghal, mert pénz híján nem tudják kezeltetni. A legnagyobb sokk akkor éri, amikor észreveszi, hogy a senki által nem szeretett halott valójában ő maga.
Scrooge megváltozik az átélt élmény hatására, kedves, jólelkű emberré válik, és Tim sem hal meg, mert Scrooge kifizeti a gyógykezelését.
Milyen is az a dickens-i karácsony?
VH Allemandy, jeles brit irodalomtudós még 1921-ben a jelenséget úgy írta le, hogy Dickens nem alkotott meg, vagy éppen hozott létre semmiféle újfajta karácsonyt, ő inkább ráérzett a korszellemre, arra, ahogy a 19. század elején egyre fokozódó érdeklődés kezdett megnyilvánulni a karácsonyi ünnepkör iránt, és különösen a korabeli középosztály szerette volna új formában újjáéleszteni az ősi szokásokat.
A könyv megjelenésével egy időben kezdett az ünnep Angliában egy csendes, nyugodt, bensőséges egynapos ünneppé válni; a középkorban a karácsony sokkal inkább napokon át tartó lakomát és mulatságot jelentett.
A mesés történet egy tökéletes és nosztalgikus viktoriánus korabeli karácsony képét varázsolja elénk, tele pulykával, fagyönggyel és jóakarattal. Mindez annyira megmaradt az angol kultúrában, hogy a fukar vagy fösvény embereket ma is gyakran Scrooge-nek nevezik.
Hozzászólás zárolva.