„Már nem tudok belehalni a színjátszásba”- Kecskés Karina a változásról

Drámapedagógus lettem, iskolai foglalkozásokat szerveztem. Közben született még két gyerekem egy új kapcsolatból, ezáltal az anyaság még inkább életem középpontjává vált. De ettől függetlenül újabb és újabb lábakat növesztettem, hogyha az egyik megbillen, stabilan tudjak állni. Nagyon szeretem a színházat, a filmezést, de nem tudok már ebbe belehalni, ami pedig annyira fontos ebben a szakmában. Most, hogy nőnek a gyerekeim szívesen forgatnék sorozatokban és vállalnék több színházi és filmes feladatot. Aztán egy véletlen kapcsán megérkeztek az életembe a csángó gyerekek, akiket nyolc éve támogatunk. Mélyszegénységben élnek, Gyimesben szervezünk nekik önerőből nyári tábort. Idén játszóteret is építünk nekik, Munkácsi díjas fafaragók lesznek ebben a társaink.

Hogyan tudod túltenni magad a magánéleti mélypontokon? Mi az, ami tovább lendít a válságos helyzeteken?

Életem első, legfájdalmasabb magánéleti krízisét húsz évesen éltem át, amikor az első szerelmemmel szakítottunk. Először éltem meg, hogy vége van valaminek, amit örökre gondoltam. Arra is akkor jöttem rá, hogy ezt túl kell, és túl lehet élni. Megtapasztaltam a belső erőmet, ami tovább vitt. Sokat futottam akkor, a sportba tudtam belekapaszkodni.

Aztán az életem következő időszakában jött a jóga, a légzés, a meditáció. Minden negyven pluszos nőnek ezt tudom ajánlani, a stressz levezetéséhez, az alvászavar, a nyomasztó terhek elengedéséhez.

Hogyan kezeled idő múlást? Hiszen, ez is változás. Ahogy idősödünk, változik a testünk, a gondolkodásmódunk.

Örülök, hogy nem vagyok már annyira törékeny, sebezhetően ártatlan, mint az életem hosszabb szakaszában, fiatalon voltam. Ma már egyfajta éberséggel közelítek a világ dolgaihoz. Hamarabb szólal meg a vészcsengő bennem. Bevallom, jobban szeretem magam ebben az életszakaszomban, mint fiatalabban. Testileg már más a helyzet. Amikor elmúltam negyven éves, azonnal előjöttek a kellemetlen tünetek: romlott a látásom, elkezdett fájni a derekam, megváltozott a testem. Ezen kicsit megdöbbentem, de elfogadom a testi öregedést. Igyekszem a legtöbbet kihozni abból, ami adatott.

Mit tanítasz a gyerekeidnek a változásról? Hogyan neveled őket, hogy rugalmasan kezeljék a nehéz helyzeteket?

A mintakövetés sokat számít és a felismerés, hogy az élet folyamatos változás. Szüleim is egyre idősebbek, segítenem kell nekik és örülök, hogy a gyerekeim mindezt látják. Megtapasztalják, hogy az ember lehet gyenge, de van egy bizalmi háló, ami megtart. Ha elgyengülök, kérhetek segítséget. Én sokáig gyáva voltam megtenni ezt.

Milyen változásokat hozott a Covid járvány az életedben? Hogyan vizsgáztál a változáshoz való alkalmazkodásból?