Szabados Ági: „Amit a fejembe veszek, azt végig is viszem”

• Novemberben nyitottad a könyvesboltodat és ezzel egyidejűleg létrehoztad a kiadódat is – mindkettőt Libertine néven (ez a Szabados francia megfelelője – a szerk.). Nem próbáltak lebeszélni róla?

• Vegyes volt a reakció. Nagyon sokan támogattak ebben, és persze voltak, akik óvtak ettől a lépéstől, a klasszikus érvekkel: hogy most az embereknek nincs pénzük könyvre és amúgy is, az irodalom nem jó biznisz.  De én nem így látom. Egyre népszerűbb az olvasás, akár azt is mondhatjuk trendi lett. És ha a számok mást mutattak volna, akkor is megcsinálom. Mert olyan vagyok, hogy amit a fejembe veszek, azt végig is viszem.

• Egy régebbi beszélgetésünkben mesélted, mennyire tudatosan készültél a tévézésre, és nemcsak úgy általában, hanem egészen konkrétan az RTL Klub Híradóját céloztad meg, és lám, már hetedik éve ott vagy!

• Huszonöt évesen kerültem oda, és tényleg elképesztő érzés volt, de mindent meg is tettem érte, végigjártam előtte a szamárlétrát. Kommunikáció szakos egyetemistaként jelentkeztem a szegedi tévéhez és eleinte persze amolyan mindenesként foglalkoztattak, de hamarosan lehetőséget kaptam hírolvasóként is és egy életre beleszerettem ebbe a világba.

• Az adásra való felkészülés már akkor is rengeteg elfoglaltsággal járt, azt se tudom, hogy jutott időd egyáltalán olvasni, de ami ebből kinőtte magát, az valami egészen elképesztő! Te gondoltad volna, hogy ez lesz belőle, amikor először kiírtad: Nincs Időm Olvasni Kihívás?

• Á dehogy! Olvasni mindig is imádtam, és mivel valóban kevés időm volt a munkám mellett, igyekeztem minden üresjáratot kihasználni, vagyis állandóan volt nálam egy könyv és akár három percre is elővettem. Akik ezt látták, azoktól egyre gyakrabban kaptam olyan reakciót, hogy: ’én is szeretek olvasni, de nincs időm’. És a sokadik ilyennél elhatároztam, hogy megmutatom: de, mindenkinek van ideje! Akkoriban volt divatban a jeges vizes kihívás és innen jött az ötlet, hogy én meg egy ilyet csinálok. Ebből lett aztán a Van időm olvasni csoport, ahol ma már 35 ezren vagyunk! Sajnos egyre kevesebb időm jut arra, hogy személyesen válaszoljak minden posztra, kommentre – ebben nagyon lelkes és hozzáértő admin társaim segítenek -, de azért aktívan részt veszek a csoport életében. 2017-ben indultunk és hamar feljött az az igény, hogy legyenek találkozók, ezeket is megszerveztem, szereztem szponzorokat – helyszínre például -, de amikor nem sikerült, én finanszíroztam a rendezvényt. Hívtam vendégeket, mentünk vidékre, nagyon klassz volt együtt lenni olyanokkal, akikkel közös a szenvedélyünk. Ez most ugye a járvány miatt szünetel, de ha visszakapjuk a régi életünket, hatalmas fesztivált fogok csinálni. Nagyon hiányzik ez az élő kapcsolat. Talán valahol tudat alatt ez is egy ok volt arra, hogy megnyissam a könyvesboltot, hogy legyen egy hely, ahol találkozhatunk. És találkozunk is, mert a ’NIOK’ tagok jönnek is szép számmal, még vidékről is.

• Hogyan lett egy kihívásból könyvesbolt és kiadó?

• A Libertine gondolatát még sok más lépés előzte meg. A misszióm – hogy minél több ember olvasson minél többet  – egyre fókuszáltabbá tett, mindig ráakadtam valami újdonságra. Ilyen volt például az irodalomterápia. Nyilván mindenki érzett már olyat, hogy egy könyv, egy fejezet, de akár csak két sor átsegítette egy fájdalmas helyzeten, megoldást hozott egy problémára, vagy éppen megváltoztatta az egész életét. Én magam nagyon sokszor átéltem ezt, ezért boldogan fedeztem fel, hogy létezik olyan segítő foglalkozás, hogy irodalomterapeuta. Rögtön beiratkoztam a képzésre, el is végeztem és voltak is már ilyen csoportjaim. Szerintem egészen fantasztikus, gyengéd módja az önismeretnek – alig várom, hogy újra indulhassunk majd a szigorítások feloldása után.

A misszióból valahogy küldetés lett. Ezért kutattam tovább. Izgatott minden, ami könyv: hogy kerül a boltokba, miért olyan a papír, milyen a tördelés, milyen egy nyomdagép – mindent tudni akartam, jött hát egy újabb posztgraduális képzés: könyvmenedzsment. Ezt tavaly csináltam meg és már közben éreztem a késztetést, hogy szeretnék egy saját kiadót és hozzá egy könyvesboltot.

• Nem féltél attól, hogy telített a piac, hogy válság van, hogy nem tudsz tévésként és könyvesként egyformán jól teljesíteni?
• Egyiktől sem féltem. A piac mindig fel tud venni minőségi, jó dolgokat, és hiszek abban, hogy ahogy én ezt megálmodtam, az minőségi és jó. Válság. Nos, igen, ez kétségtelenül érvényes, de! Történetesen a művészeti ágazatok talán egyetlen nyertese ebben a helyzetben: az irodalom. Sokat vannak otthon az emberek és szerencsére olvasnak. Nyilván vannak, akiknek most nem telik új könyvekre, de számos regény olvasható ingyenesen a neten. És hogy helyt tudok-e állni mindkét fronton? Elcsépelt, de tényleg arra van időnk, amire szeretnénk. Én egy precíz, alapos ember vagyok, úgy érzem, jól tudom tervezni a napjaimat, eddig még egyik helyről se jött panasz.

• Otthonról se?

• Dehogy! A párom, Bence mindenben támogat. Sőt! Maximálisan partner volt abban, hogy létrejöjjön a Libertine.

Ági az interjúban beszél még arról, üzletileg hogyan tudta felépíteni a vállalkozását, mennyi része volt ebben párjának, hogyan találta meg az első szerzőjét, tervez-e franchise-t és arról is, ő fog-e írni könyvet.

A cikk eredetileg a Piac és Profit magazin februári számában jelent meg, illetve olvasható az Mfor.hu-n is.