Tel Aviv, a Bauhaus kedvelőinek Mekkája

Érkezés a Ben Gurion Reptérre, már ez egyfajta ízelítőt ad abból, hogyan is viszonyul történelméhez az ország. A kijárat felé egy lejtős, széles folyosón kell haladni, melyet az egyik felén hatalmas táblaüveg panoráma ablakok határolnak, viszont a másik oldalon egy fehér terméskövekből épült stilizált fal húzódik, egyértelműen utalva a jeruzsálemi Siratófalra.

A fogadtatás stílszerű.

Szállást a közeli, Tel Avivval gyakorlatilag összenőtt Jaffában találtunk, az ok igencsak prózai: itt volt ugyanis megfizethető az airbnb.

Jaffa az első arab-izraeli háború, azaz 1948 előtt, többségében arabok lakta település volt, a konfliktus után viszont megváltoztak az etnikai viszonyok.

A szállásunk egy olyan kereskedő utcában volt, ahol a hajdani arab raktárépületekből elegáns, vagy kevésbé elegáns stúdiólakásokat alakítottak ki, szállásunk is egy ilyenben, persze inkább az utóbbiban volt.

Jaffa óvárosi része, amely építészetileg megőrizte ugyan autentikus arab jellegét, mára inkább egyfajta skanzen csupán, a szűk sikátorokat róva az embernek végig valahogy az az érzése, hogy ez valami olyasmi, mint idehaza Szentendre, mely az őslakos szerbek nélkül inkább már csak turistalátványosság, és kevésbé egy élettel teli település.

Tel Avivot (ha az ember Jaffában lakik) érdemes a tengerparton végig sétálva megközelíteni; ez főleg a novemberi tavaszban (amikor mi voltunk kint) rendkívül megkapó.

Magában a városban sétálva gyakran támad olyan érzésünk, mintha Budapest valamelyik negyedébe, leginkább talán Újlipótvárosba, vagy éppen a Pasaréti útra tévedtünk volna. Kísértetiesen hasonló világos, lapos tetős, ívelt homlokzatú, három-négy emeletes társasházakat látunk, jellegzetes kerek fürdőszoba-ablakokkal és sima vonalakkal. Amikor a húszas-harmincas években felépítették Tel-Avivot, a tervezők a korabeli legmodernebb stílust, a Bauhaust választották.

Mintegy négyezer ház alkotja a Fehér Városnak nevezett negyedet, ahol szinte kizárólag csak a harmincas évek táján épített Bauhaus-épületek állnak; az építészek zöme a Bauhaus szülőhelyéről, Németországból menekült az üldözések elől az akkori brit mandátumterületre, de számos magyar építész is található a tervezők között.

A tel-avivi Bauhaus-házakat persze nem csak a sok menekült, hanem a klíma is a maga képére formálta. A hőség miatt a magyar Bauhausra jellemző nagy üvegfelületek helyett kis ablakokat terveztek, és a teraszoknál alapvető kritérium lett, hogy a felettük levő tető beárnyékolja őket.

A huszadik század második felében a „Fehér Várost” jócskán elhanyagolták, új negyedek és magasházak épültek, és a Bauhaus-épületetek egyre rosszabb állapotba kerültek. Olyannyira, hogy 1996-ban az UNESCO veszélyeztetett műemléknek nyilvánította őket, majd 2003-ban fel is került a szervezet Világörökség listájára.