Egy idegenvezető feljegyzései
Tibet- A jelen a múlt tükrében
Földváry Eszter idegenvezető több mint negyven éve kísér turistákat szerte a világban. Egy amerikai utazási iroda munkatársaként eddig huszonötször utazta körbe a Földet, de most ő is, mint a turizmusban dolgozók többsége kényszerszabadságon van. Szabadidejében a fotóit rendezgeti és feljegyzéseket készít emlékeiből, amelyek közül néhányat a következő hetekben vendégszerzőként az Életforma olvasóival is megoszt.
A kilencvenes évek közepén jártam először Tibetben. Akkor még nagyon más volt a világ arrafelé, sokkal autentikusabb, mondhatni elmaradottabb volt ez a vidék. Egy hátország, amit évtizedekig nem fejlesztettek. Miután 1951-ben, Kína elfoglalta Tibetet, inkább rombolt, semmint épített volna itt. Az évszázados szokásokat, a vallást próbálta megszüntetni. Szerencsére ez nem sikerült, a tibetiek a mai napig ragaszkodnak a hagyományaikhoz és a buddhista hitükhöz. Azóta többször visszatértem Tibetbe és tanúja voltam a hatalmas változásoknak. Jöjjön néhány történet a múltból, hogy még kontrasztosabb legyen a jelen.
Élet a kolostorokban
Miután meglátogattuk a dalai lámák egykori téli rezidenciáját, a Potala palotát és Tibet legősibb templomát, a Csokang templomot utunk a Sera kolostorhoz vezetett. Ezen a szent helyen sajátítják el a szerzetestanoncok a vitatkozás, a logikus érvelés művészetét. Délutánonként a kolostor udvarán jó egy órán keresztül gyakorolják ezt. A napfényes udvaron párosával dolgoznak a diákok, az egyikük áll és ő kérdez, a másik ül és ő válaszol. Mindezt nagyon gyorsan teszik, amikor a rendelkezésre álló idő letelt, ezt tapssal jelzik egymásnak.
A Drepung kolostorban, fénykorában tízezer szerzetes élt, ez volt a legnagyobb kolostor. Hatalmas templomában elhagyatottan sorakoznak a hosszú padok, ma már csak pár százan mormogják a mantrákat a szertartások alatt. A konyhája tele van óriási üstökkel, tűzhelyekkel, látogatásunkkor csak egyben égett a tűz és gőzölgött rajta a jak vajas tea, a tibetiek nemzeti itala. A konyhán dolgozó szerzetes minket is megkínált ezzel a sós, zsíros teával, szívesen megkóstoltuk, de nem lett a kedvencünk. Odafelé menet keselyű rajt láttunk a kolostor mögötti legmagasabb hegycsúcs körül lebegni. Idegenvezetőnk elmondta, hogy Tibetben ősi szokás szerint égi temetkezés zajlik, az elhunytak testét feldarabolják és így vetik őket a keselyűk elé a hegyekben. Ez nagyon kegyetlenül hangzik számunkra, de az ő hitük szerint, így jutnak át gyorsan a másvilágra és születhetnek újjá minél előbb. A kínaiak az 50-es években már be akarták tiltani ezt a szokást, de azóta sem sikerült. Továbbra is így temetkeznek a hagyományt tisztelő vallásos tibetiek.
Hozzászólás zárolva.