Pető Fanni 2020. 04. 07. 09:36

"LEGYEK ANGYAL, HA ÖRDÖG VAGYOK?"

Veszélyhelyzeti exkluzív interjú Szűcs Gabi énekesnővel

Szűcs Gabi EMeRTon- és Fonogram díjas énekesnővel, a Cotton Club Singers alapító tagjával a szabadúszó-lét kiszolgáltatottságáról, a jubileumokról, életre szóló döntésekről, fentről és lentről, csücsörítésről, munkáról és természetesen arról beszélgettünk, hogy március 11. a veszélyhelyzet kihírdetése hogyan változtatta meg a hazai popéletet.

Te mind a mai napig is gyakorolsz?

Bizony! Ez nem skálázást jelent, hanem mindig a konkrét dallal foglalkozom. Sokat. Ráadásul most már én írom a saját dalaimat a Stereo swingben, ami azt jelenti, hogy sok-sok dallamot kitalálok, énekelek föl, majd amikor megvan, szólamokat írok rá, és amikor felvettük már a stúdióban, akkor a koncertekre készülök. Különböző formációkban énekelek, Falusi Mariannal, most Sári Évával készülünk egy anyaggal, ezeket a dalokat meg kell tanulni. A pénz, a siker, a nézők szeretete, az előadásmód, ez mind-mind a gyakorlás következménye, nincs magától. Mint a sportban. Azt látom, hogy ezt a melót ma nem tanítja meg senki a fiataloknak, ezért sok csalódás éri őket. Alázat, munka, rengeteg szerencse. Ahogy idősödik az ember, egyre jobban a munka felé terelődik el a hangsúly. Évente van egy-két nagy koncertem, hál’ istennek ez most már majdnem minden évben a Müpa, aminek rangja van. Persze nem egy dupla Aréna, ez nekem valószínűleg az már ki fog maradni. Szeretnék minél több emberhez szólni, de tisztában vagyok vele, hogy nem fogok mindenkinek. Ilyen a műfajom. Amiről énekelni szeretek, azt érteni kell. Egyre több meló van abban, hogy ez a szint megmaradjon.

Amikor úgy döntöttél, hogy szólókarrierbe kezdesz, mi volt a lényeges szempont? Az volt a fontos, hogy mit énekelsz vagy az, hogy mennyire leszel azzal sikeres?

Ott rontottam el, hogy nem a második szempontot helyeztem előtérbe. Viccet félretéve, később derült ki számomra, hogy igenis vannak döntési pontok. Nem csak én, sok kolléga kerül ilyen döntési helyzetbe. Ilyenkor az ember leül magával ezt megbeszélni. Mire vágyom? A nagy tömegű sikerre, vagy pedig arra, hogy azt csináljam, amit szeretek? A legszerencsésebb esetben ez a két dolog találkozik. Sokszor láttam már, hogy kollégák meghoznak egy döntést, ami számukra elfogadható kompromisszum. Nem ezt szeretném csinálni, nem erre vagyok jó, de tudom, hogy ezzel a zenével mennyi embert érhetek el, és sok pénzt akarok keresni, híres akarok lenni, ezért efelé indulok. Én egy ilyen döntést soha nem tudtam volna meghozni. Így vagyok egyszerűen összerakva. Ez egy erkölcsi döntés számomra. Mert ugye ez azt feltételezi, hogy olyat fogok énekelni mosolyogva, vagy kamuzva, vagy vetítve, ami nem én vagyok. Azt az egyet tudtam, hogy csak olyat fogok tudni csinálni, amivel maximálisan azonosulni tudok. Mert ha nem, az rólam lerí. Csapjam be az embereket? Legyek angyal, ha ördög vagyok?

Akkor ezek szerint nem is bántad meg, hogy így döntöttél?

Nem. Akkor az ember elgondolkodik azon, hogy hülye-e vagy nem. Ma a világ mit mond? Hogy lúzer vagy, ha így gondolkozol. De ez bármelyik szakmánál igaz. Miért nem azt csináltad? Sokkal jobban jártál volna! Nekem fontosabb volt, hogy inkább gyötrelmekkel, de aludjak tiszta szívvel. Mindenki a nézőire, hallgatóira hivatkozik. Azoknak a felét becsapják! Átvágják! Én ezt nem akartam. Nekem ez erkölcsi dilemma volt.

A szakmai díjak, a Müpa koncertek végül téged igazoltak, nem?

Rájöttem, hogy az én utam az, hogy koncertről koncertre fogjam meg az embereket. Én nem az leszek, aki kirakja a dekoltázsát és egymillióval több követője van. Buliról bulira növekszik a rajongók száma. A koncerteken tudok adni valamit.

Van különbség a kis klubkoncertek és egy Müpa fellépés között? Neked melyik fekszik jobban?

Abszolút van. Én nagy koncertekre születtem. Szeretem a pici intimet is, de túl mozgékony és túl harsány vagyok ahhoz. Szükségem van térre, szeretek átmenni a nézőkön hangban, gesztusban. A nagyobb koncerteken tudom kiélni a régóta dédelgetett fantáziáimat színpadképről, tánckarról, már amikor van erre lehetőség. A nagy koncertek jobban inspirálnak. Alapjában lakozik bennem egy showgirl valahol mélyen. Az intim koncerteken ez kevésbé tud érvényesülni. Hoztam létre ilyen formációkat is, de azon kapjuk magunkat, hogy mindegy, úgy is visz a vérem! Egyre hangosodnak az intim koncertek is.

A kihirdetett vészhelyzetről nem tudni még, hogy meddig tart. Az elmúlt időszakban számos koncertet lemondtak. Hogy érint, hogy egy ideig se hangosan, se halkan nem fogsz tudni koncertezni.

Az összes szabadúszó művész nevében mondhatom, hogy ez nekünk most elég katasztrofális. Mindenhonnan azt az információt kapjuk, hogy majd bepótolják. Arra leszek kíváncsi, hogy hol lesz a pótlásnak helye. Alapvetően ez nagyon sokunknak egzisztenciális kérdés. Itthon – leszámítva a kivételezett keveseket -, nem úgy van, hogy mindenki betározhatott hónapokra előre. Reménykeltő volna, ha tudnánk, hogy mondjuk április végéig tart ez a helyzet és májustól már tudunk újra tervezni. Magyarország évek óta mind turisztikailag, mind művészileg a nyári fesztiválszezonra nagyon ki van hegyezve. Ebből rettenetesen sok ember él. Nem tudom, hogy kultúra-, zene-, és fesztiválfogyasztóként mennyire vannak tisztában azzal az emberek, hogy ez micsoda gépezet. Hogy hány ember megélhetését jelenti. Az életünk minőségét talán első körben az élelmen és a létfenntartáson kívül mégis az határozza meg, hogy mit csinálunk a szabadidőnkben. Úgy gondolom, hogy nagyon húsbavágó dolog ez most. Jó, egy ideig társasozunk otthon, meg úgy el is van az ember. Engem azért ez megijeszt, de közben felmerült bennem, lehet, hogy ez nem is baj. Hogy egy kicsit magunkba szállunk. Annyi dolgom van, szeretnék új dalokat írni, és van egy nagy titkom is. Írok egy regényt, krimit. Így legalább lesz időm befejezni. Lehet, hogy volna rá fogadókészség, megmutattam pár ismerősnek, akik látnak benne fantáziát. Így most be fogom ezt fejezni. Minden rosszban megpróbálom megtalálni a jót. Így vagyok összerakva. Szerintem lesznek napok, amíg dühöngök, de csitítom a zenészkollégákat, akik az életem nyolcan százalékában velem vannak, megszeretgetem őket, és biztos vagyok benne, hogy ebben is megtalálom a jót.

És mire elkezded élvezni, addigra újra lehet koncertezni…

Legyen így!

Facebook hozzászólás

"LEGYEK ANGYAL, HA ÖRDÖG VAGYOK?"

Veszélyhelyzeti exkluzív interjú Szűcs Gabi énekesnővel

KUL-TOUR