„Nekem az írás önterápia” Interjú Al Ghaoui Hesna újságíróval

Szívesen találkoztam volna vele személyesen, ha Magyarországon élne. Al Ghaoui Hesna jelenleg az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodik, ezért az interjút telefonon készítettük. Telefonon beszélgetni is nagy élvezet vele, hangjából derű, végtelen kedvesség sugárzik, mondatai lényegre törőek. Az újságírónak nem kell mást tennie, csak hátradőlni a székében és hallgatni történeteit. Az időeltolódás miatt én már a vacsorához készülődtem, míg ő éppen csak elkezdte a napot.

Meséld el kérlek, hol vagy most pontosan és mit keresel ott?

Két évvel ezelőtt nyertem egy Fulbright kutató ösztöndíjat az amerikai Berkeley Egyetemre, hogy a lelki alkalmazkodóképességet és a rezilienciát kutassam, anyagot gyűjtsek egy új könyvhöz. A Félj bátran könyvemhez hasonlóan most is a tudomány és az emberek között szeretnék közvetíteni, a tudományt történetekre lefordítva beszélni erről a fontos témáról. A Covid-járvány miatt nem tudtunk rögtön kiutazni, szerencsére idén augusztusban családostól neki vághattunk az utazásnak. Ez a fő tevékenységem most, de közben az egyetemen sok más órába is bele tudok hallgatni, interjúkat tervezek készíteni, és a könyv megírása mellett nagy vágyam, hogy egy dokumentumfilmet forgathassak, egy trilógiát erről a témáról. Ehhez a projekthez jelenleg keressük a támogatókat.

A napokban jelent meg az új könyved, címe: Soha ne add fel! Ez is erről a témáról szól, csak a gyerekek nyelvére lefordítva. Fogtad már a kezedbe a könyvet?

Képzeld el, néhány napja kaptam meg, fantasztikus érzés volt kézbe venni. Az online térben rendezett könyvbemutatón még nem láttam a kész, kinyomtatott könyvet, csak reméltem, hogy jó lett. Annál is inkább, mert ez a könyv egy új, formabontó formátumban jelent meg, a mesébe feladatokat is beleágyaztunk. Ezért is voltam annyira kíváncsi arra, hogy néz ki a könyv. Elég hívogató-e, lesz-e kedvük a gyerekeknek beleírni.

Gondolom a saját gyerekeid letesztelték már. Mit szóltak hozzá?

Igen és tetszett nekik. Inkább a hétéves lányomat fogta meg, a kisebbik még csak 3 éves. Igaz, ő is megszokta már, hogy hosszabb meséket hallgasson, mert az esti meseolvasásnál próbálok mindig olyan történeteket keresni, amelyek mind a kettőjüknek érdekes lehetnek. Nagyon nehéz ez, a négy év korkülönbség elég sok, de többnyire sikerül megoldanom. A nagylányom megkérdezte, hogy miért nem én rajzoltam az illusztrációkat, mint az előző gyerekkönyvem, a Holli, a hős esetében.

Mit válaszoltál neki?

Elmagyaráztam, hogy az illusztrátor, Bertóthy Ágnes, aki egyébként közreműködött a Holli, a hősnél is, annyira csodálatos illusztrációkat készített, amelyekre nekem az utazás miatt nem lett volna időm. Nagyon örülök, hogy ezt a feladatot rábíztuk. Az egész könyv él a rajzoktól és a feladatok is illusztrációba vannak belehelyezve. Ettől különleges hangulata lett a könyvnek. Tervezzük, hogy Holli történeteiből egy sorozat készüljön, nem lenne fenntartható, ha ragaszkodom ahhoz, hogy én illusztráljam őket. A Holli, a hős esetében nekem nagyobb kihívás volt az illusztrálás, mint a szöveg megírása. Egy profi illusztrátornak ez könnyebben megy.

Nagyon sok minőségi magyar gyerekkönyv született az elmúlt időkben. Mennyiben más a te könyved, mint ezek?

A könyv célja, hogy tabutémákról beszélgetést idézzen elő a gyerekek és a szülők között. A Holli, a hősnél a félelem volt ez a téma, bátorítottam a szülőket, hogy a mesén keresztül a saját félelmeikről is kezdjenek el beszélgetni a gyerekekkel. Nyilván az ő szintjükön. Ennek a könyvnek a témája a kudarcok és nehézségek megélése. A mesét hallgatva jó lenne, ha a gyerek a saját kis életéből felidézne kudarcokat, nehézségeket, amiket át tud beszélni a szülővel.