Az eredeti fondant szaloncukor
Jókai igazi nyelvújítóként szalonczukkedlinek nevezte el a szaloncukor ősét, vagyis a karácsonyfaállítás divatjával egyre terjedt annak díszítése is az ezernyolcszázas évek közepétől Magyarországon. Hegyes József A legújabb házi cukrászat című, 1891-ben megjelent könyvében már 17 féle szaloncukor elkészítését jegyezte le – egyebek közt – creme bonbone-ok, pictácz szukorkák néven. Még ugyanebben az évben Kugler Géza Legújabb nagy házi cukrászat című könyvében ugyancsak 17 receptet adott közre. A szaloncukor ősét, a fondant-cukrot, ami túltelített cukoroldatból felfőzéssel készült, puha, kikristályosított masszát jelent, a franciák már a XIV. században ismerték. Német közvetítéssel jutott el hozzánk, és lett igazi hungarikum.
Hozzávalók:
Elkészítés:
Keverd össze a cukrot a vízzel, és tedd a tűzre. Kevergesd folyamatosan, és a forrástól számított 8 percig főzd. Már 6. percben azért egy kanálnyit vegyél ki egy tányérkára, és kend szét. Ha már keményedik, sűrűsödik, a massza már kész! Húzd le a tűzről. Ízesítsd a gőz fölött vajjal kikevert csokival, de ízlés szerint adhatsz hozzá kókuszreszeléket, diót, pisztáciát is. Bízd magad a saját kreativitásodra. Készíthetsz kis golyókat a masszából, de gyúrhatod vékony rúddá is, amit azután késsel megfelelő hosszúságúra vágdosol. Egyenként fogpiszkálóra tűzve mártsd csokifürdőbe, gitterrácson hűvös helyen hagyd kihűlni. Most már csak a csomagolás van hátra.
Hozzászólás zárolva.