Amikor a divat találkozik a mezőgazdasággal
A legszebb traktoroslány
Kollár Vivien otthona egy kis Somogy megyei faluban, Öreglakon van. Most folytathatnám azzal is, hogy a lány a 21 éves fiatalok hétköznapi életét éli. De ez nem így van! Divattervezőként végzett, megjárta Milánót, majd inkább traktorra ült és azóta földet művel. Tudatosan készül arra, hogy egyszer átvegye édesapjától a gazdaság irányítását, mert, ahogy mondja, ez az élete.
Vivi ma is fél hatkor kelt, ellátta a lovát Shadow-t, kivitte a legelőre, aztán indult dolgozni. Két tábla föld között tartott egy kis szünetet, hogy beszélni tudjunk.
A szüleim, a családom révén kötődöm a földhöz – kezdi a történetét. A nagyapám és az ő szülei is ebben nőttek fel. Jelenleg 30 hektáron gazdálkodunk, ennek fele saját, fele bérelt terület. A koránkelés nem újdonság számomra, szüleink munka előtt vittek bennünket oviba, gyakran mi voltunk az elsők. Aztán délután menni kellett még befejezni a munkát, amíg világos volt. Öcsémmel együtt szinte belenőttünk a traktorba. Még le se’ ért a lábunk, már hajtottuk. Isteni gyerekkorom volt!
Mindezek után hogyan kerültél iparművészeti gimnáziumba?
Jó kézügyességem volt, amire felfigyelt a rajztanárom. Ő javasolta, hogy jelentkezzek Kaposvárra a Zichy Mihály Iparművészeti Szakgimnáziumba divat- és stílustervező szakra. Előkészítőre jártam, ahonnan csak a legjobbakat vették fel. Bekerültem. Addig el sem hittem, hogy jól tudok rajzolni. Még a tanulmányaim alatt lehetőségem nyílt Milánóban is gyakorlatot szerezni. A divattervező, aki mellé kerültem, támogatott abban, hogy elkészítsem a terveimet. Együtt varrtunk és mindhárom ruhámat, amit ott készítettem, megvásárolták az üzletében. Felajánlotta, ha végzek az iskolában, menjek vissza hozzá Milánóba.
Tavaly, itthon még el kellett készítenem a vizsgamunkámat. A föld inspirált a tervezésben. Egészen pontosan a termőföldekről készült légi felvételek. A fantasztikus színek: egy repcetábla aranysárga árnyalata, a harsogó zöld búzatábla, köztük egy-egy szántó barnája, és ezek variációi. Több terv után végül egy kabátot és egy pelerint készítettem el. A vizsga sikerült, dicséretet is kaptam.
Milánó a divat egyik fővárosa, vártak oda vissza, ott tanulhattál volna tovább. Miért döntöttél mégis úgy, hogy itthon maradsz?
Hozzászólás zárolva.