„Egy vallás van a földön: szabadság!”
Mondják: az ember által ismert és érzékelt térnek és időnek vannak olyan csomópontjai, melyek eleve azért keletkeznek, hogy valami új és szokatlan fakadjon belőlük. Valami, ami felfordítja az addig elfogadottnak és egyetlen lehetségesnek vélt világrendet.
Az ember, aki a forradalmat "csinálja", sosem tudja előre, hogy ez a korszak óhatatlanul bekövetkezik. Ez a szerencse; ha előre tisztában volna azzal, hogy a világ gyökeresen nem, csak részleteiben változtatható meg, történelmünk tele lenne "meg nem született" forradalmakkal, a világ pedig olyan népekkel és nemzetekkel, melyeknek minden gondolatát a mások, illetve önmaguk elpusztítására irányuló tehetetlen düh uralná.
A forradalom ugyanis – még az eleve sikertelenségre ítélt is – esély az újjászületésre. Gyakran véráldozattal jár; aki ezt mereven elutasítja, és minden körülmények között ragaszkodik ahhoz, hogy forradalmárként is "ágyban, párnák közt" végezze, nem érti a legmagasabb rendű, a nem ember által alkotott törvények üzenetét.
Szabadság, szerelem…
"Az ember dolga, hogy szabad legyen, s ez a dolguk a nemzeteknek is" – olvastam nemrég az egyik hazai lapban Kovács László tanár úr tollából.
Megvallom, meglepett ennek a gondolatnak a tisztasága, egyszerűsége, és az, hogy minden, amit a szabadság eszméje és a forradalom kapcsán el lehet mondani, milyen briliáns módon van összesűrítve ebben az egy mondatban. Mert mit is jelent szabadnak lenni?
Félelem nélkül szeretni – a talpalatnyi földet, a hazát, mely bölcső, s majdan sír is, "mely ápol s eltakar".
Szabad az ember, ha tudja, hogy a jog nem csupán annak eszköze, hogy az egyenlők közt is egyenlőbbek érdekeit védje és szolgálja.
Szabad az, aki nem létbizonytalanságban él, nem fél a holnaptól; aki nem a szegénységi küszöb alatt él, mert a szegénység a szabadságától fosztja meg az embert.
A szabad embert nem kísérti, hanem bátorítja, előre viszi a múlt; nem szegődik mellé árnyékként a kitaszítottság és a sorstalanság.
Szabad, akinek a szülőföldje a hazája.
Epilógus helyett
Nézem a pozsonyi szállót, melynek teraszáról 1848 márciusában Kossuth Lajos intézett beszédet a tömeghez, bemutatva az ország első miniszterelnökét, Batthyányt. Mellette a későbbi vértanú, Rázga Pál áll, és németre fordítja szavait…
Hozzászólás zárolva.