„Egy vallás van a földön: szabadság!”
Mondják: az ember által ismert és érzékelt térnek és időnek vannak olyan csomópontjai, melyek eleve azért keletkeznek, hogy valami új és szokatlan fakadjon belőlük. Valami, ami felfordítja az addig elfogadottnak és egyetlen lehetségesnek vélt világrendet.
Az "istenadta nép" issza a szónok szavait, és ahogy emelkedik az ünnepi hangulat, úgy nő a tömegben is a tudat, hogy ők most együvé tartoznak, és együtt kell végigcsinálniuk azt a forradalmat, mely Pesten és Bécsben is tombol már. Estébe hajlik lassan az idő, előkerülnek a fáklyák, és a forradalmi hangulattól megrészegült tömeg végigvonul a városon.
Másnap az első magyar kormány gőzhajóra ül, és Pestre hajózik, hogy átvegye a hatalmat a márciusi ifjaktól. Pozsony főváros-szerepe ezzel meg is szűnik, a diéták korszaka eltűnik a történelem süllyesztőjében. Csakúgy, mint a forradalmárok – ki a csatatéren, ki bitón, ki meg emigrációban végzi. Némelyikük sorsa beteljesedik, másoké soha…
Nézem az egykori Zöldfa Szállót, vagyis a mostani Carltont, amely három ház összeépítéséből született, s amelynek a hajdani Zöldfa épülete is része. Sárga csillagokkal díszített kék zászlót lenget rajta a szél. Meg más lobogókat is. Talán éppen e helyütt álmodta meg Kossuth a Duna menti népek unióját. Az álom akkor szertefoszlott. Szertefoszlott, de a szabadság eszméje – melynek rendkívüli jelentőségét Petőfi 1848 című versében érzékletesen láttatja – mély gyökeret vert a társadalomban:
"Nagy idők. Beteljesült az Írás
Jósolatja: egy nyáj, egy akol.
Egy vallás van a földön: szabadság!
Aki mást vall, rettentőn lakol."
Egy év se telt el a vers megírása után, és a szabadság vallásának hívei közül is sokan "rettentően lakol"-tak. Az ő áldozatuk azonban nem volt hiábavaló.
forrás: www.ujszo.com archívum
Hozzászólás zárolva.