Kész röhej! A „öreg” megbolondult Szasza vacsoráján!
Alaposan meglepődtünk a „zorallos” Szasza tegnap esti vacsoráján. Senki se az volt tegnap, aminek eddig látszott. Kivéve Zana Jocó bá’- t, aki hozta a vén róka formáját. De még mást is…
Először is a kapitány okozott „csalódást”. A kegyetlenül kalózos és ijesztgetős feelingbe nem a kőkemény rockert hozta, hanem a „csupaszív” kenyérre kenhetőt. Kiderült, hogy kitűnően főz, figyelmes vendéglátó, gyönyörű otthona, sok könyve és még érző szíve is van. Ráadásul kendő nélkül és tömény tetkókkal is jó fej…
Meglepődtünk, hogy a társaság két nője – egyébként férfi. Bajusszal és szakállal, nadrágban és kalapban valósággal tovatűnt a nőiességük. Nem csak a gyilkosan erős „well come drinket” hajtották be határozottan, hanem Tamara még a hős szerelmest játszó Zana bácsit is – el. Ettől kissé besértődve az öreg nőcsábász újra hangos „tréfamesterré”változott.
A kalózgazda azonban most nem adta ki a hajó, – és a társaság irányítását a kezéből. Az eddig néma leventét játszó Tomi gyereket is beavatta a májsütés rejtelmeibe, és egy közös zenélésbe, – vendéggitárosként.
Megfordult a világ tegnap. A kincsesláda felnyitása után mindenki önfeledten farsangost játszott, de főképp a két legidősebb. Hirtelen gyerekekké váltak. Csak erotikus mozdulataik és pikáns beszólásaik következtettek arra, hogy valaha túléltek ők is egy éretten komoly felnőttkorszakot.
A vacsora alatt csak a két fiatal „T” betűsre nem kellett rászólni; illedelmesen és jól nevelten szórakozták végig az estét. Ám egy eltévedt pillanatban a néma döbbenet torzította el arcukat: a mivé leszünk, ha mi is megöregszünk gondolattól…
Eközben az arany középúton haladó házigazda egy remek játszóházat, egy finom vacsorát és egy megható bluest varázsolt a kis házi színpadra.
A Szaszából ezen az estén Zsolt lett…
Hozzászólás zárolva.