Kontárok vagy mesterek
„Tudás és szorgalom” – mondom. „Miről beszélsz?” – kérdezik ismerőseim, fiatalok, idősebbek egyaránt. „Tisztesség, igényesség” – mondom én. Erre már csak nevetnek. Ki keserűen – mert nagyon is tudja, miről beszélek, ki fölényesen – mert ismeri e fogalmak jelentését, de eszében nincs alkalmazni, mert már előre tudja, abból ma nem lehet megélni.
Miért is akarna hát szorgalmasan – akár évekig is – tanulni, tisztességesen küzdeni a fiatal? Azért, hogy utána csak becsapják az orra előtt az ajtót, mert túl kvalifikált? Milyen szakmát is válasszon, ahol reménye van arra, hogy utána értékelik – anyagilag is – tudását? Mit tegyen, ha lelkesen – igaz kevés pénzért – de végre elhelyezkedik szakmájában, tisztességesen akar dolgozni, ám villámgyorsan lehűtik: „te csak ne ugrálj kisfiam, inkább hozzál fél kiló kenyeret meg egy szál kolbászt a közértből”? Milyen jövőképet alakítson ki, ilyen tapasztalatok birtokában? Honnan vegyen erőt és kitartást, hogy helyes pályára álljon? Miért is legyen szorgalmas, ha ügyeskedéssel is érvényesülhet?
Ezek a nagy kérdések, amikre sürgősen választ kell találni, hogy ne a kontárok, hanem a mesterek generációja nőjön fel.
Hozzászólás zárolva.